Miként egy jó kávéházban, ezen felületen szeretnénk ki-, meg-, átbeszélni közös dolgainkat, vagy egyszerűen csak közérdeklődésre számon tartandó írásokat, érdekességeket megosztani egymással, Önökkel.

Ha véleménye van és elmondaná, vagy a köz figyelmét felhívná valamire, itt megteheti.

Írja meg nekünk (nevével, esetleg fotójával együtt), s ha nem sért törvényt, vagy nem személyeskedik,

mi közöljük! A téma szabad, a vélemény sérthetetlen.

E-mail: ujvaroscafe@gmail.hu

 2018.12.21. Kedves Olvasóink!

 2018.09.25. ÚJRATÖLTVE!

 2018.07.06. Vakáció!

 2018.06.15. Jó bulira vágysz? Irány Velence! - Egy igazi fesztivál a szomszédban

 2018.04.12. Antaliné Miss Lilla: Digitális Témahét a Móriczban

 2018.03.01. Cafe és kard

 2018.02.22. Csoki és cafe

 2018.02.09. Egy forró fekete?

 2018.02.01. Kávéidő!

 2018.01.25. CAFE TIME! Újra jövünk!

 2018.01.11. Terápiás visszapillantó 2. - Így készült a Terápia (forgatási napló, 2. rész)

 2018.01.04. (Vissza)pillantás a kulisszák mögé - Így készült a Terápia (forgatási napló, 1. rész)

 2017.12.21. A cafe! A friss cafe! Itt a friss cafe!

 2017.12.14. A második csésze kávé

 2017.12.05. Az első csésze kávé

 2017.10.31. Szerkesztői köszöntő helyett,  Újváros Café - a 'Blogmagazin'

Kedves Olvasóink!

Eltelt egy esztendő. Kinek jó, kinek kevésbé volt sikeres. Év vége felé közeledve sokak számvetést, egyfajta mérleget készítenek. Azonban fontos, hogy a Karácsony és a szilveszter után a 2019-es év új reményekkel, új vágyakkal, és várakozással indul. Kívánjuk, hogy teljék meg az ünnepi asztal finomságokkal, és nyugalom, szeretet honoljon a családi összejöveteleken.

Egy olvasónk, Jákli Rankasz Brigitta versével kívánunk mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt!

  Áldott fehérben

  Tiszta szívvel várlak, gyönyörű Karácsony

  Nem megyek sehova, leteszem poggyászom

  Áldott estén, szeretetben jöjj el hozzám kisded

  Terhemet, lelkem súlyát velem együtt vitted

  Lepkeszárnyon visszavágyom

  Talán mindig megtalálom

  Mindenkiben benne látom

  A szívemben a gyöngyvásznon

  Ha nem látom, megkeresem, mert a karácsony

  S a vele járó poggyászom

  Kisded vágya, égi kincse, csupán egy szó

  SZERETET

      Jákli Rankasz Brigitta

ÚJRATÖLTVE!

A nyári szünetet követően újra feltettük kávénkat, hogy friss főzettel kedveskedjünk hűséges és remélhetőleg, egyre több új Olvasónknak. Ezúttal is kérünk mindenkit, népszerűsítse oldalainkat, valamint játsszon és írjon velünk együtt! Véleményét, gondolatait, receptjeit osszák meg velünk! Címünk nem változott: ujvaroscafe@gmail.hu

Értéktár rovatunkat hamarosan alrovatokkal bővítjük ki. Oldalainkon szeretnénk bemutatni – egyedülálló módon – a Szocreál Tanösvény (hivatalosan: Építészeti emlékek tanútja) minden egyes állomását, ugyanis ez sehol sem található meg összegyűjtve! Ugyancsak kuriózum lesz, hogy folytatjuk a Várnai Gyula – Gyöngyössy Csaba által fémjelzett Dunaújváros köztéri szobrai című kiadványát, a kiadás óta eltelt időszakban felállított művek bemutatásával.

S persze, mint minden új lap, nehézségeink leküzdésére, a folytatás biztosítására forrást is kell találnunk, ezért biztatunk mindenkit, hogy lépjen támogatóink közé! Ennek lehetőségeit hamarosan közzétesszük. Tartsanak hát velünk, mert értéket teremtünk!

www.ujvaroscafe.hu – Értéket teremtünk!

Szóládi Zoltán, főszerkesztő

Vakáció!

A www.ujvaroscafe.hu blogújság Mikuláskor indult és az elmúlt több mint fél év során rendszeresen jelentkeztünk friss tartalommal. Úgy vélem, rovataink elnyerték a városlakók szeretetét. Igyekezetünk ezután sem hagy alább, de a nyári szünet szele szerkesztőségünket is elérte, így egy kis vakációra vonulunk. A pihenés, a kikapcsolódás bizony ránk fér. A nyár végén pedig feltöltődve folytatjuk!

Szóládi Zoltán, szerkesztő

Jó bulira vágysz? Irány Velence!

Egy igazi fesztivál a szomszédban

Negyvenharmadik, azaz 43.! alkalommal rendezik meg az EFOTT fesztivált (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját), amelyen a rockon, popon, metálon, hiphopon, alternatív rockon és elektronikus zenén keresztül, a népzenén túl a magyar nótáig szinte minden műfaj képviselteti magát. Érdemes tudnunk, hogy az EFOTT 1976-ban jött létre. Ezért Magyarország egyik tradicionális fesztiváljának számít. Sokáig mindig más és más helyszínről jelentkezett újra, így ismerte meg az ifjúság, az új generáció Magyarország szépségeit. Bár manapság ez nem igaz, mert Velence immáron sorozatban negyedszer lesz a helyszín. Nem árt tudnunk, hogy 2008-ban az akkori Dunaújvárosi Főiskola volt a házigazda intézmény a várossal karöltve a Szalki-szigeten. Nos, az idén július 10-16. között ismét a fiataloké lesz a Velencei-tó! A tó adottságai mellett a Velencei-hegység is rengeteg lehetőséget rejt magában, a tó körül kiépített kerékpárúton a szomszédos települések könnyen megközelíthetőek kétkerekűn is, és számtalan sportolási lehetősége is vár a hat naposra bővített fesztiválon résztvevőkre. No és a zenei kínálat is igen erős, hiszen a teljesség igénye nélkül itt lesz:  Jessie J, John Newman, a Volbeat, a Dub Fx, a Dada Life, a Lost Frequencies, a Sub Focus, és több mint 100 magyar fellépő. Köztük a Wellhello, a Halott Pénz, Rúzsa Magdi, a Tankcsapda, a Punnany Massif, a Brains, a 30Y, a Depresszió, az Irie Maffia, a Margaret Island, a Cloud 9+, Szabó Balázs Bandája, az Anna & the Barbies, a Belga, a Honeybeast, a Supernem, és még nagyon-nagyon sokan... Ráadásul a családoknak is kedvez a 2018-as EFOTT: a 14 év alattiak szülői kísérettel, ahogy eddig, most is ingyenesen léphetnek be a fesztiválra, de a kisebbekre idén képzett bébiszitterek vigyáznak, a nagyobbakat pedig animátorok segítik az értékes időtöltésben. Emellett a szervezők biztosítanak olyan programokat is, amelyek során a család közös élményeket szerezhet. De, lesz ismét Muzsika Szigete is, népzenével, néptánccal és a közkedvelt notakaraokee-val. A Borudvart pedig Street Food Udvar egészíti ki, valamint egy hangulatos pincesor, utcazenészekkel. EFOTT 2018 – CSAK SZABADON!

Ajánlott linkek:

http://efott.hu/programok/

Spotify: https://goo.gl/Kkvctn

https://www.facebook.com/events/1664521983585409/

Instagram: www.instagram.com/efott_official/

Antaliné Miss Lilla: Digitális Témahét a Móriczban

Nagyszabású programokkal zajlik a Dunaújvárosi Móricz Zsigmond Általános Iskolában a Digitális Témahét. Már április 4-én két program nyitott a rendezvénysorozat, melynek során a 8. osztályosoknak Bene Viktória internetbiztonság-kutató tartott foglalkozást Skype-on keresztül. A szülők és pedagógusok számára pedig Fegyverneki Gergő tartott előadást az internet veszélyeiről. A témahét során a legkisebbektől a nyolcadikosokig minden évfolyam tanulói részt vesznek a programokban. Az alsó tagozaton az eszközhasználat lehetőségeivel ismerkednek a diákok a Letöltés? Kész! miniprojekt keretében. Itt megismerkedhetnek a tanulásban jól alkalmazható appokkal, a letölteni kívánt programok vizsgálatának algoritmusával. Ehhez játékos kódolós feladatokat is megoldanak a hét során. A Költészet napja alkalmából az egész iskola a versünnep lázában égett. A felsőbb évfolyamok tanulói a Posztolj verset az utcára! felhíváshoz csatlakozva elárasztották a város utcáit, tereit versekkel. Ehhez egy telefonos alkalmazással, a Sighterrel digitális kincskereső játékot is létrehoztak, melyet bármely érdeklődő kipróbálhat. Sőt a móriczosok testnevelésórán is ezt fogják használni a tájfutáshoz, miközben verseket keresnek. A 3. óra utáni szünetben az iskola udvarán közös versmondásra, éneklésre várták a tanulókat. Költészet és zene kéz a kézben járnak ősidők óta. Ennek szellemében ünnepelte a Móricz közössége a Magyar költészet napját. A tanulók verses feladványokat találtak a faliújságon. Április 11-én, József Attila születésnapján, minden a költészetről szólt. A nyolcadikos tanulók József Attila képzeletbeli fegyelmi tárgyalásának résztvevőjeként írtak beszédet a költő védelmében a Tiszta szívvel című vers kapcsán. Ezeket az iskola honlapján olvashatják az érdeklődők. A felsősök négy témán keresztül ismerkednek a netbiztonság kérdéseivel: Álhírek, fakeprofilok, álüzenetek tantárgyi témába csomagolva, a közösségi hálózatok veszélyei, és az internetes zaklatás a fő irányvonal, melyet a digitális történetmesélés eszközeivel jelenítenek meg. Minden osztályban kisfilmek készülnek, melyek a hétfői nap során tekinthetők meg az iskola aulájában. Mivel filmes projekt zárása következik, a legjobbnak ítélt alkotások készítői móriczos Oscar-díjat vehetnek. Maga a díj sem akárhogy készül: az érdeklődő diákok készítik el 3D nyomtató segítségével. De a gyerekek által annyira kedvelt játék, a Minecraft sem maradhat ki a témahét programjaiból. Ajánljuk magunkat!

http://moriczos.hu/digitalis-temahet/

Cafe és kard

Heti számunkban, ha nem is ragadunk kardot, de mindenképpen egy kis kimozdulásra bíztatjuk Olvasóinkat. Ha Tél tábornok már levonult, akkor bizony ideje megtervezni egy kis kiruccanást. Dinnyés, a Velencei-tóhoz közel igazán ideális úti célnak tűnik. Nincs messze, és nem is drága, no és a család, vagy a párunkkal közösen jó kis kikapcsolódás elképzelni, hogyan is élhettek őseink a váraikba. Jó játék megmozgatni a képzelőerőnket, mi melyikben képzeltük volna el ideális esetben a tartózkodásunkat, melyiket hogyan építettük volna át. S ezek a várak bizony az Árpád-kori idők várai, amelyekből alig maradt fenn valami, tehát óriási tisztelet jár a megálmodónak: Alekszi Zoltánnak a rengeteg kutatómunkáért és az ötlet megszületése után a kitartásáért, a várak megépítéséért. ha másért nem, már csak ezért is érdemes felkeresnünk Dinnyést. Utána akár egy velencei korzózás, vagy fehérvári séta is jó program lehet, pláne, ha valaki még nem látta volna a Bory várat.

A Gasztro rovatunkban egy gyaníthatóan mindenki által kedvelt sütit készítettünk el Önöknek, és egy olyan ételt, amely tökéletes lehet bármely napra, egy gyors ebédnek, vagy vacsorának. Vegyék, vigyék, fogyasszák!

Kult rovatunkban pedig újra Barna József kapott hangot, és bizony érdekes történeteket mesél a városunk születéséről. Emlékei, villanásai korhű vallomások, a múlt valós töredékei. Manapság olvasva igazi retro életérzést jelentenek sorai.

És továbbra is buzdítjuk Önöket, hogy játsszanak velünk és nyerjenek mozijegyeket a Dózsa Mozicentrum és az ujvaroscafe közös játékán.

Szóládi Zoltán

Csoki és cafe

Heti számunkban egy igazi különleges történettel ismerkedhetnek meg Olvasóink, a Trita csokoládé történetével. S hogy mi ebben a különleges? Az, hogy a megálmodója, elkészítője egy dunaújvárosi származású hölgy: Tabajdi Rita. Elképzelésünk szerint ez a történet egy sorozat első darabja, melyet folyamatosan követnek majd a többiek.

Játék rovatunkban ismét mozijegyekért tippelhetnek a Dózsa Mozicentrum jóvoltából.

Gasztro rovatunkban egy leves és egy ínyencség kapott helyet. Toponáry Ada hamis gulyást főzött Önöknek, míg egy kedves olvasónk, Dr. Hanákné Debreczeni Csilla, szezámos-mákos rúddal kedveskedik az ujvaroscafe olvasóinak.

Fogyasszák olyan örömmel, ahogyan mi készítettük!

Egy forró fekete?

Heti számunkban egy forró feketével várjuk Olvasóinkat. Bár az is lehet, hogy inkább barna… Nos, a tréfát félretéve bemutatjuk Önöknek Farkas Virág Csillát, aki merész elképzeléseivel, játékosságával a szürrealizmus határait feszegeti. Érdemes Vele tartani néhány pillanat erejéig!

Felfedező rovatunkban egy fejlődő balatoni kis faluba kalauzoljuk vendégeinket, mert ugye, január, február, itt a nyár! Szóval, érdemes már most előre megtervezni a nyári kikapcsolódásunkat és hozzá a helyszíneket.

Gasztro rovatunkban pedig Toponáry Ada ismét klasszikus recepteket alkotott. Főzzék, egyék, dicsérjék!

Ajánlom magunkat!

Kávéidő!

A héten igazi kulisszatitkokba avatjuk be Önöket! Egy nem túl régi, ámde kevesek által ismert – remélhetőleg hamarosan Hungarikummá váló – bor születésének eredtünk a nyomába, és ahogyan azt illik, teszteltük is, s mondhatjuk, bátran ajánljuk fogyasztásra akár sültek, akár baráti beszélgetések mellé! (Naná, hogy kóstoltuk is, hiszen nem ajánlhatunk hitvány portékát!)

Természetesen Toponáry Ada is készített ismét egy finomságot és mellékeljük olvasónk: Böröczki Adrienn mennyei kakaós kalácsának receptjét is.

Arcél rovatunkban egy igazi világpolgárral beszélgettünk, aki nem mellékesen remekül érzi magát a bőrében és Dunaújvárosban, miközben gyűjtőszenvedélye fókuszában a helyi képzőművészet áll. Ő Ordas István.

Felfedező rovatunkban az enyhe időjárási viszonyoknak megfelelően bringára pattantunk és feltérképeztük a Nyugat-Balatont. Mondhatom, a csodás helyek mellett kiválóan kiépített kerékpárút hálózat várt minket, legalábbis magyar viszonylatban. A kerékpáros hajózást is ki kell egyszer próbálniuk!

A nagy egyetemes kultúra részeként pedig zenélünk. Ezúttal a médiapartnerünk, a Galéria Jazz Klubban hamarosan induló koncertsorozatra hívjuk fel a figyelmet, mert a megújulás előtt álló mozi épületében igazán kellemes időtöltést ígér az általunk választott zenekar, vagy előadóművész.

Kellemes időtöltést kívánunk február első napjaiban is!

CAFE TIME! Újra jövünk!

A héten Kovács Csaba megmutatja hogyan készíthetnek ananászos, tejszínes, gombás csirkemellt,

Zsidó Norbert révén elmeséljük, milyen egy 18 éves csókja, pláne mekkora öröm, ha egyszerre két oldalról adják!... Jamaika csodái garantáltan senkit sem hagynak majd hidegen!

Symor újra jelentkezik, ezúttal egy filmkritikával.

És ellátogattunk a Sunset pizzériába is, és teleettük magunkat.

A jövő héten pedig egy igazi műgyűjtőt csábítunk kávézni, habár a jó borokat jobban szereti…

Természetesen továbbra is várjuk észrevételeiket, hozzászólásaikat, receptjeiket!

Játékunk is várja Önöket! Kattanjanak ránk!

Terápiás visszapillantó 2.

A múlt héten már bepillantottunk symor és gaines kritikai észrevételeibe, s most ennek második részét is közkinccsé tesszük. Mint írtuk, ez az írás már megjelent a sorozatjunkie.hu oldalán (2012/10/19), de symor felajánlására nem tudtunk nemet mondani, s nem csak azért mert dunaújvárosi illetőségű… Ezúton is biztatjuk Olvasóinkat, küldjék be érdeklődési körüknek megfelelő írásaikat, vagy csupán gondolataikat! Ha nem sértő, mi közzétesszük!

Szóládi Zoltán

Így készült a Terápia (forgatási napló, 2. rész) – írta symor és Gaines

Nem rajtunk múlik, nem mi hozzuk az áttörést, de a legjobbat akarjuk nyújtani. /Krigler Gábor, az HBO ambíciójáról a hazai sorozatkészítés viszonyában / A sikeres “kezelések” híre és módszere néha egészen gyorsan körbejárja a világot. Ez a Terápia pedig ott segít az HBO jóvoltából, ahol csak tud, hogy egyes országok tehetséges színészei, filmesei fel tudják tüntetni magukat a minőségi sorozatgyártás berkeiben.

A Terápia magyarországi változatáról először még 2009-ben lehetett hallani, amikor is az HBO a közép-európai régió hat országára vette meg a honosítási jogokat. A román verziót 2009-ben, míg a cseh és a lengyel változatot 2011-ben mutatták be. A magyar lesz a sorban a negyedik  – Szlovákia és Moldova utánunk fog elkészülni. A sorozatot emellett adaptálták Hollandiától kezdve Brazílián át Szerbiáig sok helyen – az amerikai változatot vendégkritikában is megénekeltük. A BeTipul sikerét azonban nem csupán az adaptációk számából lehet lemérni – Izraelben hatalmas visszhangot váltott ki. „A sorozat jelenséggé vált” – nyilatkozta egy interjúban Hagai Levi az eredeti széria megálmodója. „Mindenki erről beszélt. Maguk a terapeuták között is általános beszédtéma lett. Sok ember visszament, sokan pedig elkezdtek járni terápiára, és nem egy terapeuta felemelte az óradíját. Nagyon izgalmas volt látni, milyen hatással van egy tévésorozat a való életre.” Az, hogy a magyar változat is hasonló sikert fog-e aratni (hazánkban, ahol a terápia nem olyan széles körben elterjedt, mint mondjuk Amerikában), egyelőre még kérdés. A sikernek mindenesetre az HBO-nál nem feltétlenül ugyanazok a kritériumai, mint egy kereskedelmi vagy akár egy közszolgálati csatornánál – tudtuk meg Krigler Gábortól, az HBO kreatív munkatársától, amikor leültünk vele beszélgetni a Terápiáról. Fontos a nézettség, de az HBO számára elsősorban a kritikai visszhang lesz a döntő a sorozat sikerességének megítélésében. Ehhez azonban még meg kell ismernünk majd a sorozatot, ahogy megismerhettük a gyártásának folyamatát előzőleg és leülhettünk beszélni egyik színészével is. Bár nem egészen azzal, akire kezdetben számítottunk. Sztarenki Dórához jöttünk volna eredetileg. A 93 napos forgatás közepén kaptunk 5 időpontot, aszerint, hogy melyik színész napján szeretnénk meglátogatni a stúdiót. A lehetőségekből a Sztarenkivel való találkozást választottuk, mivel ő volt számunkra a színészstábból a legérdekesebb fekete hattyú. Egy táncművész, egy kezdő színész, akiről keveset tudunk, és aki mindkettőnk szerint az egyik legfontosabb szerepet kapta a sorozatban.

Az amerikai feldolgozás első évadjában, ugyanebben a szerepben Mia Wasikowska volt látható. Egészen a forgatás meglátogatását megelőző két napig rá készültünk, amikor is kiderült, hogy borul a táncrend és egy fiatal színésznővel való csevegés helyett a „mi” napunkon a vérprofi Nagy Zsolt forgat és vele beszélhetünk. Nagy Zsolttól én személy szerint kicsit féltem. Nem a személyiségtől és nem az embertől magától, inkább a tehetségtől. A jó színész hírnevétől, akihez így, mint gyakorlatlan kérdező érkezem.  Zsolt talán színészgenerációjának egyik legfigyelemreméltóbb tagja. Egy színész, akit a fiatal Madaras Józsefhez hasonlítanak a szakmában, és akire olyan stílusjegyeket aggatnak, mint az „érzékeny düh” jellemzője. Befutott tehetség, akinek ma már az egyéniségére írnak olyan szerepeket, mint a nagy sikert aratott Kárpáti Péter-mű, A pitbull cselekedetei. Ráadásul nem sokkal a találkozás előtt néztem meg Bergendy Péter A vizsga című filmjét, amiben Kulka János és Scherer Péter mellett nyújtott nagyszerűt. Emiatt kicsit meg voltam szeppenve. Az érzést pedig csak fokozta a stáb beugratása, amikor a forgatáson a felvételeket figyelve megemlítettem, hogy később Nagy Zsolttal is beszélünk majd, erre így reagáltak: „Hajaj, akkor mi már nem leszünk itt…” – és felvázoltak egy szúrós szemű és véres szájú emberevőt, de látva a meglepettségemet előnyükre szóljon a végén azért ezt is hozzátették: „Ne aggódj, Zsolt nagyon jó srác.”

A beszélgetést egyébként más baljós jelek is megelőzték. Eleinte kaptunk volna 30 percet Zsolttal az ebédszünetben. Később kiderült, hogy az egész ebédszünet 30 perces, tehát nem egészen annyi lesz, mint amennyit először mondtak. Míg vártuk, hogy Zsolt feltöltődjön a büfébuszban és rendelkezésünkre álljon, kínunkban elkezdtük a beszélgetést Krigler Gáborral. Ezt szakítottuk félbe akkor, amikor Zsolt megérkezett és dicséretére váljék, hogy azon nyomban készségesen kiült velünk a teraszra, pedig még rágta az utolsó falatot az ebédjéből. Így jutott ránk 5 perce, amiben eleinte lomhán kezdtük kérdezni a felkérésről, válogatásról, a szerepről. Aztán látva, hogy egy stábmunkatárs már bőszen araszol felénk a jól felépítettnek gondolt kérdéssorozat ott kapott lángra a szemünk előtt. Hamar előszedtem a komolyabb kérdéseket, látszólag kicsit meg is zavartam Zsoltot az átmenet nélküliséggel, de mivel már láttam, hogy 1 perc és viszik is el tőlünk, kapaszkodtam keményen. Rávezetés helyett kérdeztük arról, ami eszünkbe jutott. Ezek pedig ennek a rövid lehetőségnek a benyomásai: Zsoltról a felvételeken tapasztaltak alapján már írtam, hogy szinte állandóan mozgásban látni, ültében a telefonjával játszik a felvételek között (nem a beszélgetésnél, mert annál minden figyelme a tiéd!), a próbák alatt pedig kedélyes, adja a jó hangulatot, mindamellett, hogy láthatóan koncentrált. Olyan személyiségnek tűnik, aki legfeljebb akkor tud végigülni egy helyben egy órát, ha a szerep ezt kívánja, egyébként az energiái állandóan viszik valamerre. Ebből pedig ebben a pár percben mi is kapunk némi ízelítőt.

Zsoltnak a figyelmét a házassági válságban lévő, magasan kvalifikált feleségével szemben kisebbrendűségi érzésekkel küzdő Abonyi Máté szerepére az ügynöke hívta fel és így került a válogatásra. Az eredeti sorozatot, vagy annak amerikai feldolgozását nem ismeri, mivel saját elképzelései szerint kívánja alakítani a szerepet az előzmények befolyása nélkül. Kérdésemre, hogy nem lát-e hasonlóságot a mostani szerepe és a Vígszínházban játszott Othello között, amit végül a birtoklási vágy és féltékenység megjelenítése miatt túl nagy kihívásnak gondolt a maga számára, így felel: „Igen, egyértelműen van hasonlóság és néha nehéz, piszok nehéz, de ez fűt engem, ösztönöz, hogy jobb legyek minden szerepben.” Amikor szóba kerül a szerep szerinti féltékenység és a kapcsolatokat mérgező alacsony önérzet Zsolt szerint ezek azok a dolgok, amiket „Senki sem vallana be, de mindenkiben benne van az önérzeti kérdés ezzel kapcsolatban”. Ennél a résznél említi meg némi gondolkodás után, hogy élete egy olyan pontján van, aminek konzekvenciái a szerepre is kihatnak. Így tapasztaljuk Nagy Zsoltnál mindazt, amiről Krigler Gábor korábban mesélt, hogy: „A sorozatban megjelenő komoly lelki változás, megérinti az embert, elkezd játszani az agyával”. Minderre az önvizsgálatra pedig láthatóan az egész stáb fogékony. Emiatt olyan családias a hangulat a forgatáson, ezért kötnek fogadásokat a csapószámra, gyűjtenek saját csokikészletet, indítanak lottót egymás között. A stáb csaknem 50 tagja a munka önértékelő hatása alatt alkot közösséget. Zsolt látszólag a beszélgetésünk közben is benne van a szerepben, ugyanúgy hátradől, félrebillenti a fejét töprengően, mintha azon gondolkodna, mennyire adja ki magából a véleményét, majd megteszi.

Eközben pedig szinte gyötrődően komolyan veszi azt, hogy jól fejezze ki magát, annak ellenére, hogy mi erre nem vagyunk eléggé felkészülve és emiatt rövid időn belül a hatása alá kerülünk. Elmondja, hogy mint általában minden magyar színész ő is a Sztanyiszlavszkij-módszer híve. (Sztanyiszlavszkijt a Moszkvai Művészeti Színház alapítóját tartják a modern színjátszás atyjának. Tőle származik az a tétel, hogy a színész mindig tegyen fel egy alapvető kérdést, mikor a szerepét a jobb teljesítmény érdekében elemzi: „Ha én volnék ez az ember, ebben a helyzetben mit éreznék, hogyan cselekednék?”) Az ilyen fajta önmarcangoló szerep, mint amilyen Zsolté a Terápiában pedig különösen gyötrővé tud válni a kihívás öröme ellenére, egy színésznek, aki úgy akarja hitelesen alakítani a figurát, hogy azonosul vele. „Ha sírni kell, sírni kell” – mondja erre Zsolt. Egyébként a szereplőn gondolkodva megjegyzi, hogy ma már szinte mindenki terápiára jár, de arra a kérdésre, hogy vajon a pszichológia csak kezelni tudja-e az ilyen problémákat, vagy meg is oldja a bajokat, elbizonytalanodik. Kivár egy picit ismét a válasszal, végül csak egy „Talán”-t enged meg magának. Megkérdezem, hogy ő kiben bízna és kit tekintene példaképének ahhoz, hogy olyan elfogulatlanul beszéljen vele, mint a szereplő teszi Mácsaival. Erre ismét kicsit begubózik, de végül azt válaszolja: „Talán a Mesteremet.” Itt egyből a Színművészeti Főiskola valamelyik színészmentorára gondolok, akit Zsolt „Mesternek” nevez, de rá kell jönnöm, hogy tévedek. Nagy Zsolt ennél a pontnál ugyanis nem egy veterán színészről beszél az életéből, hanem harcművész oktatójáról, Kung-fu Mesteréről, akire felnéz. Zsolt 2009-ben kezdett kungfuzni, 2011 óta a Fehértigris Shaolin Kung-fu Sportegyesület válogatottja. Élete részévé tette a harcművészetet és annak filozófiáját, mely állítása szerint tudatosabbá és fegyelmezettebbé tette a munkában és a mindennapi életben. Talán ennek is köszönheti, hogy nem találja olyan hosszúnak és megterhelőnek a munkát, a Nemzeti Színházban betöltött új helye mellett sem. A profin alternatív Krétakör Színház után ugyanis Zsolt egy ideig országhatárokon túlnyúló vándorszínésszé vált. Bár ez idő alatt megjárta Párizst, Törökországot, Hollandiát, a Berlinálé meghívottja volt, számot kellett vetnie az ilyesfajta élet előnyeivel és hátrányaival, mígnem megállapodott a Nemzetinél. Amit állítása szerint még „szoknia kell”, mivel az ottani nagyszínpad egy egész más műfaj, újdonság a számára: „Kemény, még birkózom vele.”

Hogy mindezek alapján, milyen is valójában Nagy Zsolt? Ha meg kell fogalmaznom valahogy így tenném: A felvételek szüneteiben inkább egy Jachie Chan, aki a kemény munkát is mókával üti el, majd élesben egy Bruce Lee, aki odavágja a szerepet zsigerből, ahogy, ha belelendül a válaszait is a kérdezőnek. Szakmája öntudatos művelője, akire akár sikerei miatt büszkék is lehetünk. Én mindenképp örülök annak, hogy ezen a forgatáson összefuthattunk. Ezt a rövid, de tartalmas intermezzót követően ültünk össze ismét Krigler Gáborral, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Minél többet megtudva a sorozat gyártási folyamatáról. Első kérdéseink az írógárda összeállítására, az írószobában folyó munkára, az adaptáció folyamatára irányultak. Krigler először Tasnádi Istvánt (Made in Hungaria; Hajónapló, 2009) kereste meg, hogy legyen a Terápia vezető írója. Korábban többször is dolgoztak már együtt, és választása többek közt azért esett rá, mert tudta, hogy bírni fogja a feszített munkatempót. A felkérést sikerült remekül időzíteni, Tasi ugyanis éppen akkoriban kattant rá a sorozatokra – gyorsan be is ajánlotta az írócsapatba azt az ismerőst Baráthy Györgyöt (a Centrál Színház fordítója és dramaturgja), aki megfertőzte. A csapat másik három tagját Gigor Attila (A nyomozó, 2008), Szekér András (Régimódi történet, 2006; Ópium, 2007) és Kovács Krisztina (Apacsok, 2010), mint „női író” adja.

Ezután következett a páciensek szétosztása. Feltették a kérdést az íróknak: ki az, akit nem szeretnének vállalni – valahol jelzés értékű, hogy így marad Tasnádinak Laura (Marozsán Erika) karaktere. A végén úgy jött ki a lépés, hogy mindenki olyan szereplőről írhatott, akinél érvényesültek az erősségei. Krigler megjegyezte, hogy legszívesebben persze azt mondaná, szándékos volt, és kezdettől így akarták, de ebben a leosztásban inkább a véletlen játszott szerepet. A szereplőválogatás során viszont semmit nem bíztak a véletlenre, az összes szereplőhöz tartottak válogatást – még Dargay Andráshoz is, amin a magam részéről meglepődtem. Pedig mennyivel egyszerűbb dolguk lett volna, ha feljönnek néha a Sorozatjunkie-ra olvasni, hogy már hónapokkal a casting előtt is arról beszélünk, hogy alkatát és tehetségét tekintve Mácsai Pál tökéletes lenne a főszerepre. Az HBO-nál azonban igyekeztek biztosra menni, a terapeuta szerepére Mácsai mellett meghallgatták Cserhalmi Györgyöt, Terhes Sándort, Gálffi Lászlót, még Kulka Jánoson is gondolkodtak, de végül nem hívták, mert jött Mácsai és vitte a szerepet. A legnehezebb dolguk Laura szerepével volt, annak viszont külön örültek, hogy megtalálták Zsófit Sztarenki Dóra személyében. Bár Krigler nem győzte dicsérni: „Sztarenki Dórival nagy szerencsénk van, zseniális nüanszai vannak”. A kezdő színésznőnek mégis csak ez az első szerepe, ráadásul Zsófia karaktere az egyik legnehezebb szerep, rengeteg múlik azon, hogy természetesen és hitelesen keltsék életre. Krigler lelkesedése mindenesetre biztató.

Egy ponton sajnos az élet is közbeszólt és tragikusan megbolygatta a szereplőválogatást. Huszár Zsolt, a Krétakör Színház elismert alapító tagjának, a korábbi Új Színház érdemes művészének halála új helyzetet teremtett a forgatás elindulása előtt. Tamás szerepe végül így került Nagy Zsolthoz, aki maga is a Krétakör egyik színésze volt egykor. Különös, hogy a Krétakör milyen méltó módon képviselteti magát Csákányi Eszter által is, aki Ágnest, Mácsai szereplőjének terapeutáját, egykori mentorát játszhatja el. Mintha a sorozat magához vonzaná ennek a nem mindennapi színháznak a jeles tagjait. A forgatókönyv elkészítésénél az írók a színészekkel és a rendezőkkel közösen hozták létre a karaktereket. Ha kellett, közösen változtatásokat is eszközöltek. Az eredetihez képest a legnagyobb ilyen változtatáson Máté (Nagy Ervin) figurája esett át, aki mind az izraeli, mind az amerikai változatban bombázópilóta volt. Hosszas folyamat vezetett odáig, hogy megtalálják ennek a foglalkozásnak a magyar „megfelelőjét”. Egyeztettek Hagai Levivel, külön checklistet készítettek a legfontosabb személyiségjegyekről, arról, hogy mi mindennek kell teljesülnie a karakternél, és minden javaslatnál pipálták, hogy melyik igaz belőlük (legyen alfahím, a foglalkozás örvendjen népszerűségnek, stb.) Elvetették többek közt a rendőrt, a mentőst, a tűzoltót, és végül arra jutottak, hogy a kívánalmaknak leginkább egy Zwack Péterhez és Béres Józsefhez hasonló, valamilyen hungarikumhoz köthető üzletember felelne meg – így lett Máté egy gyógyszercég igazgatója. Ezen egyébként volt alkalmam elvitatkozni Krigler Gáborral, miután olvastam az „új” karakter leírását: A neves gyógyszergyár ambiciózus, köztiszteletben álló első embere poszttraumás állapotban szenved: egyik munkavállalója, akit a gazdasági válság miatt elbocsátott, elkeseredésében lemészárolta a családját – VOX Mozimagazin (2012/4.) Két fontosabb hozzáfűznivalónk volt, mikor Krigler már másodszor mondta el ugyanazt a kétségeinkre, hogy olyan saját tehetségével felkapaszkodott embert kívántak létrehozni, mint Zwack és Béres. Az első (azon kívül, hogy nem egyszerűsítették, hanem túlbonyolították a szereplő hátterét) az volt, hogy a mai általános vélekedés a gyógyszeripar sikerembereiről nem éppen pozitív. Mikor Krigler a régi idők nagy magyarjait hozza fel, szerintünk elég hamiskás összehasonlítást végez a legújabb feltörekvők megítélésének tekintetében. Ebből pedig az adódik, hogy a szereplő veszít a nézői szimpátiából, ami legalább a foglalkozását megilletné, ráadásul a figura kezdeti nagyképűsége csak ront ezen. A másik dolog, hogy az amerikai In Treatment 2. évadjában bemutatkozó John Mahoney szerepével ebben van némi hasonlóság. Tehát nem könnyítették meg a saját dolgukat jó magyar szokás szerint, de ki tudja talán ez még a figura előnyére is válhat. Jelentősége úgyis csak annak van, hogy a szövegkönyv ugyanolyan jó maradt-e. Nagy Ervinnel, akinek kifejezetten jól állnak az ilyen öntelt, mégis valahol őrlődő szerepek e tekintetben még nagy szerencséjük is van.

A térségben egyébként a magyar változat készítői rugaszkodtak el a legjobban az eredetitől, a román, a cseh és a lengyel adaptáció közelebb maradt hozzá. Amikor rákérdeztünk, hogy milyen tapasztalatokat szűrtek le a hamarabb elkészült verziókból, Krigler azt feleli: főleg gyártási szinten okultak a testvérsorozatok példájából. Ezen a téren jobbnak is tartja a magyar Terápiát, büszke arra, hogy magasabb színvonalú a vágás, a rendezés, a zene, és profibb a díszlet is. Utoljára még azt is a magyar változat új „hozadékai” között említi, hogy Csákányi Eszter alakításával valami pluszt hoz elődeihez képest. Olyan melegséget, érzékenységet visz bele Ágnes karakterébe, ami hiányzik az összes többi változatból. A beszélgetés alatt Krigler Gábor végig közvetlen volt és hosszan válaszolt mindegyik kérdésünkre. Láthatóan nem csak hivatalból lelkesedik, hanem valóban rajong a sorozatért, és büszke annak létrejöttére. A beszélgetés után sem rohant el, hanem még témán kívül elcsevegtünk a forgatókönyvírásról. Arról, hogy az itthoni felhozatalból mennyire „hiányoznak a jó történetmesélők, nincsenek filmírók és a populáris kultúrában emiatt kiaknázatlan a jelenünk”. Ennek kapcsán beszéltünk az HBO sorozatgyártásra vonatkozó terveiről is, a nem olyan régen meghirdetett pályázatról, de szóba került néhány adaptálásra érdemes magyar regény is. Végül megkérdeztük, hol tudná elhelyezni a magyar adaptációt az eddig elkészültek között: „Ízlés kérdése, de szerintem felérünk az amerikai változathoz.”

(Vissza)pillantás a kulisszák mögé (1.)

Bár az HBO-n éppen véget ért a befejezőnek titulált harmadik évada a csatorna saját gyártású és nagysikerű sorozatának, a Terápiának, sok helyütt éppen most lehet letölteni és ingyenesen megtekinteni az első két évadot. Ráadásul a HBO saját oldalán is megtehetjük ezt. Érdemes elkezdeni, ha eddig nem tettük volna meg! Egy Kedves Olvasónk, a dunaújvárosi illetőségű symor küldte be és ajánlotta figyelmünkbe az alábbi kritikát, melyet szerzőtársával egyetemben jegyzett és a kezdetekről értekezik benne. A kritika egyébként a sorozatjunkie.hu/2012/10/12 oldalán már napvilágot látott, de mert dunaújvárosi a szerző és ráadásul valóban sok háttérinformációt tartalmaz, szívesen ajánljuk figyelmükbe, s biztatjuk Olvasóinkat, az olvasásban és a filmnézésben is legyenek kitartók! És írják velünk a magazint!

Szóládi Zoltán

Így készült a Terápia (forgatási napló, 1. rész) – írta symor és Gaines

Kedves feleségem megbetegedett, sajnos a tünetei sem jók: büdös a fején a dajer. /Mácsai Pál szórakoztató danolászása a próbák és felvételek szüneteiben/ Két színész egy terapeuta rendelőjének berendezett szobában, körülöttük kamerák, a rendező az utolsó simításokat végzi, még néhány instrukció a következő jelenet felvétele előtt. A gyártásvezető csendet kér, az ajtó felett kigyúl a “Felvétel”-t jelző fény. Hang forog, csapó, tessék. S a színészek játékában már a terapeuta és betege néz egymásra. A Terápia forgatásán jártunk.

Valamikor április végén a Sorozatjunkie lehetőséget kapott arra, hogy ellátogasson az HBO eddigi legnagyobb vállalkozásának forgatására a hazai sorozatgyártás színterén –  winnie felkérésére pedig mi (symor és Gaines), mint az amerikai verzió két szezonját vendégkritikában megéneklő junkie-k éltünk a lehetőséggel. Gyakorlatlan vendégként és járatlan kérdezőként álltunk a feladathoz, hogy elbeszélgessünk a Terápia gyártásának résztvevőivel. Emiatt döntöttünk végül úgy, hogy a látottakról szóló beszámolónk inkább naplóformát ölt, mintsem valódi professzionális tudósításként szolgál. A tovább mögött folytatjuk. Elég hosszan. Meghívásunk a Lloyd Stúdióba szólt Budaörsre, mely külsejét tekintve inkább olyan, mint egy színes kenyérgyár (még egy kémény is áll a főépület mellett), mintsem egy valódi filmgyártó centrum. A környezet rendezett és szép, bár kissé távol eső mindentől, így mi is taxival érkeztünk az HBO székházától. Kísérőnk és kalauzunk az HBO rendkívül kedves és segítőkész sajtósa volt, aki még a szurkálódó humoromat is jól fogadta. Amiért utólag elnézést kérhetek, mivel dolgozott bennem egy kis ideg, amit sajnos rajta vezettem le.

A stúdió főépületének külső helysége kicsit olyan, mint egy kollégium folyosója, mely egy társalkodó térből indul ki és befelé szűkül. Balra a hangárszerű beltérbe nyíló ajtók (felettük Felvételt jelző lámpával, figyelmeztetéssel), jobbra egy nagyobb terasz és pihenőhelységek. A folyosón klasszikus filmplakátok függnek. A berendező láthatóan nagy western rajongó: többnyire Eastwood és Lee Van Cleef figyel minket összehúzott szemmel, vagy a Sebhelyesarcú Pacino terpeszkedik éppen a fejünk felett. Izgalmam ellenére igyekeztem adni a szenvtelent, amitől majd falra mászott az HBO szimpatikus sajtósa. Mivel hiába népszerűsítette előre tiszta szívből az HBO új sorozatát, erre egykedvűen mindig azt válaszolom: “Majd meglátjuk!” Amit pedig meg szeretnénk látni, az az HBO egyedülálló kezdeményezése arra nézve, hogy (ismét?) modern értelemben vett minőségi szórakozást nyújtson magyar színészekkel a csatornán. Egyelőre izraeli export segítségével. Az amerikai adaptációkként egyre inkább divatba jövő, ezáltal a szélesebb nagyközönség számára is ismertté váló izraeli sorozatok (hogy más példát ne mondjunk, itt az idei Emmy-díjátadón taroló Homeland is) egyik első fecskéje volt a BeTipul (Amerikában: In Treatment – az első és a második évad kritikája itt olvasható), mely két évadot élt meg 2005 és 2008 között. A magyar verzió ezt a szériát veszi alapul és ülteti át hazai környezetbe, annak forgatókönyvét, történetét felhasználva. Az eredeti alkotója, Hagai Levi pedig tanácsadóként és executive producerként működött közre az összes eddigi közép-európai licencsorozat, így a magyar elkészítésében is. A Terápia ötletének eladhatóságát segíti, hogy története egészen dísztelen. Adott egy segíteni vágyó orvos, a Mácsai Pál által alakított Dr. Dargay András, családi házában kialakított terápiás szobájával, ahol pácienseit fogadja. A hét négy napján különböző emberek keresnek menedéket nála gondjaikkal, hogy a diskurzusok során orvoslást nyerjenek különféle lélektani sebeikre, de nem mind érkeznek hozzá bizalommal, vagy őszintén.

A sorozat néhányuk megnyilatkozásait kíséri figyelemmel (minden napra jut valaki – a sugárzás is napi lesz ennek megfelelően), azokét, akik szembekerülve Andrással, nem várt jelentős hatást gyakorolnak rá és ránk, nézőkre, epizódról-epizódra beljebb kerülve bizonyos személyes térbe, ahogy a terápiák hatása kibontakozik. Az izraeli eredetihez és az amerikai feldolgozáshoz képest tehát a magyar sorozat szerkezete is ugyanaz: hetente öt félórás epizód. Ebből négy alkalommal a Mácsai által életre keltett pszichiáter öt tehetséges magyar színészt (Marozsán Erika, Nagy Ervin, Sztarenki Dóra, Szamosi Zsófia, Nagy Zsolt) fogad a páciensek bőrében, míg az ötödik nap ő megy el saját lélekbúvárjához, akit Csákányi Eszter alakít. A sorozat erősen kamaradráma-jellegű, minimalista, két (esetenként több) ember beszélgetése tölti ki az epizódok idejének nagy részét. A felépítésből eredő nézői nehézségek egyike, hogy az első hét olyan lesz majd, mintha öt pilotot látnánk, így türelem kell hozzá, míg szép lassan kibontakoznak a szálak és történetek. Más szóval a magyar sorozatgyártásban a Terápiához hasonló produkció még nemigen született. Egy széria, mely bergmani módon sajátos viselkedésmódokat meztelenít le, eredeti koncepciója mégsem egy melodrámáé, hanem egy izgalmas drámáé. Külön érdekesség, hogy az epizódokat hétköznap esténként, a hét öt napján fogják vetíteni, hasonlóra itthon csak a napi szappanoperáknál találunk példát. Műsorterv és nézettség szempontjából is új tapasztalatokat hozhat tehát a Terápia. Talán a magyar televíziózás egyik nagy esélyének lehetünk tanúi.

Belépve a felvételre figyelmeztető ajtók egyikén először a Csákányi Eszter és Mácsai között zajló beszélgetések színhelyét nézhetjük meg. Itt most nem forgatnak, mivel általában kétnaponta váltják egymást egy-egy epizód színészei (leszámítva a mindig jelenlévő Mácsait). Ezen a napon Nagy Zsolttal folyik a terápia a stúdió egy másik pontján. Erre az első helyszínre látogatva elsőként a csend és a félhomály tűnik fel. Önkéntelenül is lehalkítjuk a hangunkat ebben a szürke, visszhangokra fogékony csarnokban. A helység központjában egy lakás álfalai állnak, melynek még rendes bejárati ajtaja is van. Ennek a lakásillúziónak az ablakai egyébként a létező budapesti Szalay utcára néznek, aminek a kilátását fotón szemléltetik. Magasan fent ebben a nyitott tetejű dobozkörnyezetben állítható világítótestek, kábelindák lógnak. Csákányi terápiás színhelye két egybenyíló szobából áll. Az egyik rész a beszélgetések és a felvételek nagy részének gócpontja. Ebben fotelek állnak egymással szemben (a sajátját Mácsaihoz hasonlóan állítólag Csákányi választotta ki, mint kényelmes “munkakörnyezetet”), ami az itt társalgók egyenlőségét is kifejezheti, míg Mácsainál egy fotel-kanapé kombináció fogad. A másik rész egy irodai környezet, súlyos íróasztallal és tekintélyes orvosi könyvek soraival. Mácsai terápiás szobájának hanyag könyvrengetegéhez képest ez is egy érdekes ellentét. A részletgazdagon kidolgozott miliő a nemrég elhunyt díszlettervező Stork Csaba tehetségét dicséri. Bár ez az első, emberek nélküli tér, árnyékos, hűvös, elegáns környezete szép, mégsem eleven. Kihalt, szinte szomorú és ez is bizonyítja, hogy az emberek keltik életre a díszletet, nem a díszlet a szerepeket. Egy kvalitásos ember munkája nélkül mégis sokkal kevesebbet érne a Terápia.

A másik, aktív fogatási helyszín, viszont él. Bár hasonlóan az elsőhöz ez is csupán egy váz, mely egy II. kerületi, Garas utcai villa illúzióját kelti. A fényviszonyok kívülről ugyancsak szürkületet idéznek, de ebben az alkonyatban emberek dolgoznak. Mácsai szintén egybenyíló, nagy belterű házának bejárata mellett monitorok vannak felállítva, melyek a kameraképet közvetítik bentről. Van itt még egy hangszabályozó pulthoz hasonló dolog is. Mindezeket pedig körülveszi a stábtagok diszkrét nyüzsgése. Egyébként ezt a “házat” sokkal kidolgozottabb mesterséges környezet keríti körül. Van itt terasz, külön a sorozathoz készített díszes oszlopokkal és egy kisebb műerdő is, mely egy nagy, falat borító fotóhoz passzol. A mai nap, a Nagy Zsolt alakította kisebbrendűségi érzésekkel küzdő féltékeny férjéről szól, aki általában a feleségét játszó Szamosi Zsófiával szerepel közös jelenetekben, de ezúttal azokat a részeket veszik fel, amikor csak ő és a terapeutáját játszó Mácsai társalognak. Emiatt a kamerák fókusza is Nagy Zsoltra irányul. A Terápia forgatásán ugyanis egyik nap ezt a szereplőt, másnap a másikat veszik a kamerák, majd a felvételeket egy jelenetbe illesztik össze. A rendezők “páciensekként” váltják egymást a munkálatok során. Enyedi Ildikó vezényli Marozsán Erika (Laura), Nagy Ervin (Máté), Csákányi Eszter (Ágnes) és Mácsai epizódjait, míg Sztarenki Dóra (Zsófi), Szamosi Zsófia (Petra) és, ahogy ma is, Nagy Zsolt (Tamás) Gigor Attila irányítása alatt dolgozik. Gigor egyébként szinte fel sem tűnik az embernek a forgatáson, nem egy zajos, mindenbe belenyúló rendező, inkább olyan mintha jó szemmel meglelné a leghasznosabb pillanatokat.

Láthatóan összeszokott a stáb és az odaadó atmoszféra még az olyan egyszeri vendégeknek is feltűnik, mint amilyenek mi vagyunk. A próbák alatt egyébként bent lehettünk a színészekkel a terápiás szobában, ami kicsit barokkosabb és modernebb hatást kelt az amerikai feldolgozás díszletéhez képest. Az éles felvételeknél “házon kívül” ültünk csendben a többi stábtaggal nézve a monitorokat és fülhallgatón hallgatva a benti munkát. A forgatáson uralkodó jó hangulat egyébként sokat köszönhet Nagy Zsolt derűs, olykor szarkasztikus egyéniségének. Zsolt láthatóan élvezi a rá irányuló figyelmet, Mácsai társaságát. Ültében is rendkívül intenzív benyomást kelt, mint akit statikus elektromosság vesz körül és mintha állandó nyugtalan mozgásban kellene maradnia emiatt, pedig itt most nem igazán mozoghat. A munkában viszont nagyon összeszedett, bár egyértelműen látszik rajta némi fáradság. Késő délelőtt van ezidőtájt és Nagy Zsolt este a Nemzeti Színházban játszik, míg reggeltől késő délutánig a Terápiát forgatja. Ez gyors számítás alapján is 12 órás munkanapokat jelent, ha nem többet. Különben így van ezzel a Terápia majd összes színésze, nappal forgatás, este színház. Mácsai Pálra ráadásul fokozott teher nehezül ez által. Hiszen neki mind a 40 epizód csaknem minden forgatási napján jelen kell lennie, az Örkény István Színház igazgatása mellett.

Minden látható fáradsága ellenére azonban Zsolt folyamatosan humorizál, és csak úgy dönti magába a kávét, kérve a folyamatos utánpótlást. Ennek ellenére megteszi, amit kell. Belebújik a komplexusos Tamás bőrébe, értelmezi a szerepet és felveszi a karakterhez illő szorongó, merev pózt. Összehúzza magát, kisszerűvé válik és a szerepnek él. Néha, ha nem figyel önkéntelenül dobbant egyet a kanapén az ujjaival, mikor Mácsai végszavat mond az ő sorai előtt. A próbák során ellenben ellazul, draping-stílusban szétvetett karokkal hátradől és a nap kedvenc szavát morzsolja oda humor gyanánt, mint egy mantrát: “Fasszopó”. Ez a szó valahol a szövegkönyvben szerepel előkelően és Zsolt fáradságában egészen gyakran dobja fel vele az untalan megismételt sorokat a próbák alatt. Lefasszopózza a szóba kerülő apát, feleséget, gyereket és még önmagát is. Olyan provokáló jó kedvvel teszi mindezt, hogy elmehetne Al Swearengen kedvenc tanítványának is. Ez a fajta tüskés, amolyan brancshoz tartozó, heccelő humor ugyan áthatja a forgatást, de sohasem a komoly munka rovására.

Az A és B kamera, míg eljut az AB 36.11-től az AB 36.18-as csapóig két óra anyagot rögzít, amiből legfeljebb 20 perc hasznos felvételt nyernek majd ki. Gyakori a leállás, az újrafelvétel, ami a bakikon ugyanúgy múlik, mint a rendezői szándékon, hogy egyvégtében mennyit vesznek fel egy adott jelenetből, de olyan is előfordul, hogy egy-egy mondat jelentésén, szükségességén, vagy éppen vélt hiányán vitatkozik a két színész és a rendező. A feltartott csapó csattanása után pedig elhangzik a felhívás: “Hang. Forog. Tessék!” Az egyik felvétel alatt Zsolt a jobb, természetesebben mondja fel a szövegét, bár van, amikor megbicsaklik, ilyenkor újrakezdi a sort és egyre hibátlanabb, ahogy belemelegszik a dologba. Mácsai ezzel szemben először kicsit nyegle, mintha nem érezne rá. A következő felvételnél viszont Mácsai a jobb, Zsolt kicsit nyögvenyelősebb és a végére zökken csak bele ismét. Mindkettejükről elmondható azonban, hogy minél inkább belelendülnek a feladatba, annál átélhetőbb teljesítményt nyújtanak és a szavaik már nem koppannak művien egy esetben sem. A kényszerű leállások ennek ellenére a forgatás természetes részei és a hibáknál minduntalan a kameraképbe nyúl egy kéz, jelezve, hogy itt majd vágni kell. Ez olyan gyakori jelenség, hogy néha maga Mácsai figyelmeztet rá, mikor észreveszi, hogy vétett valamelyikük a szövegben: “Lógassák be a kezet!”

Nagy Zsolt a szünetekben az arcát tornáztatja, grimaszokat vág, illetve cseveg Mácsaival. Néha Shifu mesterről és a Kung-fu Pandáról, máskor foghegyről ironizálva olyan témákon, amelyek inkább maradjanak köztük és köztem a kihallgatójuk között. Ezek is csupán annak a fesztelen munkakapcsolatnak a részei, ami Mácsai és Zsolt közt fennáll. Zsolt például egy idő után nem átall minden felvételt azzal a poénnal kezdeni, hogy “Jaj, megvágtál!”. Mindig akkor kiált fel így sérülést mímelve, amikor a csapótábla léceit az orra előtt csapják össze. Amikor pedig már sokadszor visong, hogy “Jaj, megvág…” még a panasza végére sem ér, de úgy beüt a dolog, hogy Mácsai dől a röhögéstől. Olyannyira, hogy kis türelmet kell kérnie, miszerint “Mindjárt összeszedem magam.”Elképzelhető, hogy ez után milyen nehéz újra belerázódni egy komoly arccal előadandó részbe. Az alaphangulatnak viszont nagyon jót tesz az egész. Zsolt mindemellett általában kisebb nagyobb (néha megtervezett) csöndek után veti bele magát egy-egy szövegrészbe. Játék közben pedig mindig figyel a környezetére és a visszajelzésekre, láthatóan magáénak tudja a szerepet. Olyannyira, hogy a próbák során, amikor a szövegkönyv egyik súgója kijavítja az elhibázott szövegben, mert más, de azonos jelentésű szavakat használt megkéri: „Ha ezeket elrontom, ne javíts ki légy szíves!”

A szöveganyag akkora terjedelmű ennél az epizódnál Zsolt részéről, hogy szinte csökönyös büszkeséggel áll ahhoz, hogy meddig bírja végigmondani. Mennyit bír dacból, erőből, mert nem akarja félbehagyni a jelenetet. “Nézzük meg bírom-e?”-jelszóval egy 5-10 perces monológon verekszi át magát nem egyszer és ehhez már kell egyfajta hozzáállás. De hát ezért övé a szerep, a tér, a kanapé és a „folt”. Ha még nem említettem volna a “foltot”, ami a mostani forgatási nap harmadik főszereplője. Egy szappannal kanapéba dörgölt dramaturgiai folt, illetve „a” folt ahová Zsolt a kezét visszateheti két felvétel között, hogy egy jelenet összeillesztésénél a szereplő testhelyzete se sokat változzon. Gigor Attila rendezőtől, aki diszkréten, színészeivel szinte bensőséges kapcsolatban dirigálja a forgatást, összesen két hangos utasítást hallottam. Az elsőt, amikor Zsolt rosszul foglalt helyet a kanapén: “Arrébb kéne picit komponálnod, Zsolt!”; a másodikat a nevezetes foltról: “A foltot tudnánk kicsit jobban látni?”-ki is satírozták azon nyomban. Még Mácsai is kedélyesen beszólt a nevezetes folt miatt Zsoltnak, mikor annak épp piszkálni kellett azt, mert a kezét vette a kamera: “Simogasd azt a gyereket szépen!” Mácsai Pálból egyébként keveset kaptunk ezen a napon. Egyrészt, mert tényleg Nagy Zsoltra koncentrálva vették fel a jeleneteket, másrészt mert az HBO elhárította a kérésünket egy rövid beszélgetésre a színésszel. Azt az indokot kaptuk erre, hogy Mácsai a legleterheltebb, mivel tényleg minden jelenetben szerepelnie kell, ezért ha van is 5 perc szabadideje azt inkább pihenéssel tölti. Elég elfogadható indoknak tűnik, habár bujkált bennem a kisördög, amikor aláírattam vele egy Örkény-kötetet, ő pedig egy pillanatra rám nézett és megkérdezte: “Ez minden?” – mégsem használtam ki a helyzetet. Tudom, nyúl vagyok!

Annak viszont tanúja lehettem hogyan áll a munkához. Míg Zsolt például mókázása mellett nyújt nagyon meggyőző teljesítményt, addig Mácsait szinte végig türelmes koncentráltság jellemzi. Nagy Zsoltnál fizikai tünetei vannak annak, amikor felveszi a figurát, egész alakjában látni a folyamatot. Mácsainál inkább a tekintete és legfőképp a hangja változásában fedezhető fel ez az átalakulás. Zsoltban és Mácsaiban az is egy feltűnő különbség, ahogy ellazulnak a felvételek szüneteiben. Zsolt egy keményebb szövegrészt követően válik rövid átmenet után könnyeddé, Mácsai pedig rákezd a mondókáira: “Kedves feleségem megbetegedett…”; vagy épp “Sátán ülepében két szál gyöngyvirág…”; esetleg valami klasszikust idéz Noéról és így hajózik vissza a szerep egy újabb momentumába. Mácsai egyébként a forgatás egésze alatt olyannak tűnt, mintha magába szívná színészpartnere lazább stílusát, tolerálóan és nem követően, de a leghatékonyabb együttműködés híveként. Mindazonáltal Nagy Zsolt volt az, akivel önkéntelenül először sikerült felvennem a kapcsolatot, amikor az egyik próba során kiszúrt magának és munka közben egyszerűen rákérdezett: “Te mit jegyzetelsz?” Én meg megfagytam abban a pillanatban, de látva, hogy erre a megszólításra sem ugrik rám egy osztag túllőtt security, végül felengedtem és elnézést kértem, hátha megzavartam valamit. Mire Zsolt tréfásan megjegyezte, hogy csak azért kérdezett meg, mert új arc vagyok a helyszínen és nem tudta elképzelni mit körmölök. Sőt feltételezte, hogy a szövegkönyvet ismerve épp osztályozom a teljesítményét. Erre persze nem álltam meg megjegyezni, hogy “Ne aggódj, eddig jól állsz!”. “Bátor”, felelte erre Zsolt, de azért dőlt a nevetéstől.

Komolyan gondoltam, “jól álltak” a dolgok a forgatáson és jó volt elnézni, ahogy a stáb dolgozik a lehető legnagyobb hatást téve az olyan egyszeri vendégekre, mint mi. A forgatási naplónk következő részében beszámolunk arról, mit mondott Nagy Zsolt a szerepről, a színészek munkamódszeréről, a mai magyar sorozatkultúráról. Valamint Krigler Gáborral is beszéltünk, az HBO saját gyártású műsorainak kreatív tartalmáért felelős munkatársával, arról mik a magyar Terápia céljai közönségénél és mi ennek az egyedülálló vállalkozásnak a háttere.

A cafe! A friss cafe! Itt a friss cafe!

PPP. Heti számunkban Polgár Lilla, Prága és a Panoráma Fotóklub kerül premier plánba.
 

Az Arcélben a visszatéréséről és családjáról is vall Polgár Lilla, a Bartók Kamaraszínház művésznője.
 

Prágai körképet tár elénk a Panoráma Fotóklub és igazi, eredeti, százévesnél is öregebb családi receptek közül válogathattunk Polgár Lilla színésznő dédmamájának receptjei közül.
 

Játékunkban ismét mozijegyeket lehet nyerni.

Jó olvasgatást! Jó játékot!

Szóládi Zoltán

A második csésze kávé

Kedves Olvasóink!

A második csésze kávéra invitálom Önöket!

Jöjjenek és olvassunk együtt, miközben kedvenc feketénket kortyolgatjuk!

A figyelmükbe ajánlom Zsidó Norbert részletekbe menő izlandi idegenvezetését (a Felfedező rovatunkban), amelyből megtudhatják, mik is azok a Lundák, és hol és mikor látható a sarki fény, s egyéb érdekességeket!

A Kultúra rovatunkban Lukács János, az Arany iskola pedagógusa mutatkozik be egy másik oldaláról. János pár éve fényképezőt ragadott és káprázatos képeket készített, amelyekből jómagam válogattam kissé elfogult módon.

Gasztronómiai részlegünkben Toponáry Ada ezúttal egy egészséges, gyors és még fogyókúrás ételt ajánl megtisztelő figyelmükbe.

Jómagam pedig Bali Attilával beszélgettem, aki együtt játszott a hokis aranygenerációval, sőt, magával a Viszkis rablóval: Ambrus Attilával is. Ráadásul a város valószínűleg legnagyobb archív fotógyűjteményét is birtokolja, de nem öncélúan, ugyanis rendre megosztja a képeket a közösségi portálokon.

Tartsanak tehát Velünk és írják meg véleményüket! Osszák meg élményeiket, érzéseiket!

Szóládi Zoltán

Az első csésze kávé

E naptól fogva Mikulás napja egy újabb pozitív érzettel társul számomra, remélem, sokunk számára! Elindulunk, a lovak közé csapunk, s meglátjuk merre siklik szánunk – hogy stílszerűen harangozzam be indulásunkat!

Kedves Olvasóink!

Kérem, kérjük, vegyék, vigyék, fogyasszák az ujvaroscafe.hu első csészéjét!

Kálnay Adél friss Quasimodo-díjas író- és költőnő mellett Barna József versei, Kontár Csaba Attila fotói varázsolhatnak egy kis tavaszt a kezdődő télbe.

A sportszeretők megismerhetik Petrás Gábor ábécéjét is, és néhány egyszerű recepttel igyekszünk kedveskedni a konyha ördögeinek.

Az utazást imádóknak Zsidó Norbert élménybeszámolója nyújt betekintést Izland különleges és csodálatos világába.

A játékos kedvűeknek pedig médiapartnerünk, a Dózsa Mozicentrum játékát ajánljuk!

Aztán, hogy valóban blogmagazin legyünk, kérjük, írják velünk magazinunkat! Küldjék be úti kalandjaikat, élményeiket, kedvenc ételeik receptjét, fotóikat, vagy akár írják meg, ami a lelküket nyomja!

Ne feledjék, innentől kezdve, hetente várja Önöket a neten egy friss és gőzölgő kávé!

Szóládi Zoltán

Szerkesztői köszöntő helyett

Újváros Café - a 'Blogmagazin'

Az ötlet, egy önálló, politikától független városi fórum ötlete már régóta foglalkoztatott. Tizenhat éves újságírói utam alatt - sok, akár egyszerre több dunaújvárosi és országos periodikánál is dolgozva - azt tapasztalhattam meg, hogy meglehetősen ritka a szabad véleményformálás lehetősége. Így volt ez régen és így van ez ma is, függetlenül az aktuális politikai rendszertől és hatalomtól. De mert nem szeretnénk egy újabb politikai szócsövet létrehozni, ezért mi nem fogunk tudatosan sem híreket, sem politikai tartalmat közölni. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy nem kerülhet egyéni vélemény, gondolatsor oldalainkra. Persze, csakis kulturált formában!

Éppen ettől az elvtől vezérelve született meg az ötlet, hogy egy magazint alkossunk. Egyrészt, mert az még nincs, tehát ez hiányt pótol, másrészt, mert talán itt mindenki (vörös, kék, zöld és narancsszínű) megtalálhatja érdeklődésének megfelelő tartalmat.

Rovatainkban megjelenik a kultúra majd minden ága; a színháztól a mozin keresztül a koncertekig, de szívesen veszünk könyvajánlót is. A Felfedező rovat igazi iránytű lehet, ha utaznánk, kirándulnánk. A gasztronómia rovatunkba várjuk receptjeiket, ötleteiket. Az Arcéleken keresztül pedig megelevenedhet a helyi emberek pozitív példája.

Újdonságokkal egyelőre hetente jelentkezünk, de, mert Önök is velünk együtt írhatják és szerkeszthetik 'lapunkat', ezért lehetőség nyílik a sűrűbb frissítésre is. Ráadásul egy új műfajt teremthetünk együtt, a: blogújságot. Így bátran bíztatunk mindenkit, írja velünk ezt a ’blogot’, ezt a ’blogmagazint’. S, hogy meddig tart majd ez a ’szerelem’? Az csak rajtunk múlik és Önökön, azaz támogatóinkon.

Mindenkit szeretettel várunk hát! Tartsanak velünk!

Szóládi Zoltán