Minden, ami kultúra. Fotó, színház, mozi, irodalom, zene és képzőművészet.

E-mail: ujvaroscafe@gmail.hu

 2018.09.25. Képregényfesztivál: A végtelen lehetőségek tára

 2018.06.15. Két könyvvel jelentkezett Kálnay Adél a könyvhét alkalmából

 2018.06.08. Gigantikus gépszörnyek között - Kontár Csaba Attila újra jelentkezik

 2018.06.01. Dunaújvárosi képzőművészeti anzix - Az Ordas galéria kiállítása

 2018.05.22. Ithaka, avagy egy womanizer vallomása - A hős megtépázva és idézőjelben

 2018.04.12. Szerkesztőségi meglepetés - Szóládi Zoltán tollából, anno 1997 és 2000 között

 2018.04.12. NÉGY ÉVSZAK - A FALKA (táncjáték)

 2018.03.01. Barna József művei - Az életmentő vörösbor, Villanások az életemből

 2018.02.09. Farkas Virág Csilla (FaVi) fotói

 2018.02.01. Indul a koncertszezon!

 2018.01.25. Filmkritika symor tollából - Már nem egészen Magnum

 2018.01.18. Barna József művei - Haikuk, Villanások az életemből

 2018.01.11. Örömfotós nagypapa, a lusta festő - A fényképezőjével is értéket közvetít

 2018.01.04. Kálnay Adél: Bordal

 2018.01.04. Gelencsér Zsolt fotói

 2017.12.21. Prágai Panoráma - A Panoráma Fotó Egyesület kiállítása a könyvtárban

 2017.12.14. Lukács János fotói

 2017.12.05. Barna József versei

 2017.10.30. MIKROKOZMOSZ - A gyermekkorunkba varázsol vissza

 2017.10.26. Kontár Csaba fotói 2.

 2017.10.25. Kontár Csaba fotói 1.

 2017.10.23. Kálnay Adél versei - Ami marad - Őszi reggelek - Csak

Képregényfesztivál: A végtelen lehetőségek tára

A Comicsmania Kiadó, azaz egészen pontosan Orosz László és Kurucz Róbert jóvoltából Dunaújváros visszavonhatatlanul felkerült Magyarország képregényvilágának a térképére, annál is inkább, mert képregényfesztivál, azaz előadásokkal összekötött kiállítás és vásár nem sok vidéki városban létezik. A központ, mint sok minden másban, itt is a főváros.

No, de László, Róbert és kicsiny, de elkötelezett segítőik révén immáron itt is színesedett a kulturális paletta. A két főszervezővel még a vasárnapi (2018. szeptember 23.) esemény előtt beszélgettünk először. Orosz László elmondta, hogy gyermekkorában is szerette a képregényeket, de ez a vonzódása akkor még nem érte el a szenvedély szintjét. Egyetemet végzett Miskolcon, majd „civil” munkássága kapcsán visszatérve a városba lassan újra rátalált a képregények varázslatos világára.

Kurucz Róbert számára azonban folyamatos volt a szuperhősök és egyéb különleges világok utáni vonzódás. Még arra is képes volt, hogy a kerítésen át bemászva a régi papírgyárba hozzájusson egy-egy itt gyártott, vagy éppen bezúzásra váró példányhoz.

Nos, megismerkedésüket követően László megalapította a Comicsmania Kiadót, és fordítani, honosítani kezdett külföldi történeteket. Róbert pedig szerkesztőként, szövegbeíróként, és ha kell rajzolóként is tevékenykedik. A közös munka során pedig tökéletesen kiképezték magukat a képregények széles tudományából, a kialakulásukon át az alapfogalmakig, a stílusoktól kezdve a kiadókon keresztül a fesztiválok világáig. Így jutottak el a gondolatig, hogy helyben is lehetséges egy új szín megteremtése. A gondolatot tett követte, vasárnap pedig megszületett az 1. Dunaújvárosi Képregényfesztivál. S ma már elmondhatjuk, nagy sikert aratott ez az elgondolás. Eleve egy óriási űrt töltöttek be, másrészt az előadások és a kísérő programok, mint például a gyermekeknek kínált arc- és testfestés, szuperhőssé alakulás (értsd beöltözés), képregény-sorsolás igazán változatossá tették ezt az öt órát. Láthattuk tovább azt is, hogy gyermekeik kezét megragadva húszas, harmincas és negyvenes apukák (és anyukák) is érdeklődve vizsgálták a standok világát, és maguk is találtak olyan comicsot, amelyet végül megvásároltak.

Külön öröm, hogy a fesztivál mellé állt a Kováts Rózsa által vezetett MMK, és biztosította a helyszínt, s az is, hogy a magyar kiadók és előadók az első szóra jöttek és gazdagították, emelték a színvonalat. A misztikus-horror-thrillert képviselő Frike Comics, az újraindult Kockás Magazin, vagy az alternatív Nero Blanco, hogy csak párat említsünk.

A rendezvényen mellett a folyosógalérián a látogatók megtekinthették Kurucz Zsófia különleges alkotásait, amely jól illett a képregények rajzos, grafikus világába. A rendezvény végén a szervezők elégedetten nyugtázták az érdeklődés mértékét és a külön programok nívóját, amely egyaránt reményt ad arra, hogy a képregények műfajának rajongói hagyományt teremtve ezután majd évről évre randevúzhassanak városunkban.

Web: http://comicsmania.hu

E-mail: info@comicsmania.hu

Szóládi Zoltán

Két könyvvel jelentkezett Kálnay Adél a könyvhét alkalmából

A kicsikhez és a nagyokhoz is egyaránt szól

A közismert Teleki Blanka- és Karácsony Sándor-díjas dunaújvárosi pedagógus, valamint József Attila- és Quasimodo-díjas költő, író két új kiadvánnyal jelentkezett az Ünnepi Könyvhéten. Az egyik, a „Tündérhajszál – Foglalkozz velem!” mese- és foglalkoztató könyv, amely a Tündérhajszál meseregényének bővített, új feldolgozása, illetve az „Ami marad” című verseskötettel. Amint a népszerű író- és költőnő elmondta, az írás szerves része az életének, mert akkor is ír, amikor fizikális valójában nem azzal foglalkozik. A teremtés vonzó lehetőség számára, egy új világ megteremtése egy új csoda, egy új világ, amely előtte addig nem létezett.A két megjelenő műről is megosztotta velünk gondolatait. A most megjelent mese- és foglalkoztató könyv több mint tíz éve jelent meg először. Ehhez írt néhány új történetet, amiről úgy érezte, hogy izgalmas lehet. Ez a foglalkoztató előkészítheti a következő mesekönyvet a pindurok életéről. Ráadásként a pedagógiai szaktudását is felhasználva mindegyik kis meséhez készített egy feladatlapot. A könyvecskét öt-nyolc éves gyerekeknek ajánlja, szülőkkel, nagyszülőkkel való együttolvasásra. Adél a saját gyermekkorára visszaemlékezve jól tudja, hogy a meseolvasásnál nagyon fontos a meghittség, egyfajta intim együttlét, amely leginkább visszatekintve kapja meg a jelentőségét. A feladatok célja didaktikus volt, a visszacsatolás és figyelemirányítás szerepelt a fókuszban.

- „Az volt a célom, hogy megtalálják és megértsék a kis mesék üzenetét. A mesék mindegyikének egy kérdés a címe. Érdemes válaszolni rájuk, főleg, ha a tündérek kérik.” – mondja.  Az „Ami marad” című kötet Kálnay Adél második verseskötete. - Olykor kényszerít egy dallam, egy illat, egy hangulat, hogy versben szólaljon meg. Így születnek verseim, melyek mind történetek. Reménykedem, ha Domokos Mátyás olvasná őket, némelyik tetszene neki. – meséli Adél, s hozzáteszi: - Inkább prózaíró vagyok.

Domokos Mátyás, aki Adél legfőbb mentora volt, lebeszélte őt a versírásról. Azt mondta neki: „Kedves Adél, a maga lírája a prózájában van.” Az írónő akkor ezt elfogadta, de minden egyes vers a lelkéből egy darab, amely éppen azzal gyógyít, hogy kiszakad. Érdekesség, hogy a kötet címadó versével nyerte el tavaly az írónő a Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját, az Emlék-díjat. A vers a szerző édesanyja halálának megidézése.

Kálnay Adél: TÜNDÉRHAJSZÁL, Tiszatáj Alapítvány, 220 oldal, 2450 Ft

Kálnay Adél: Ami marad, AJ Téka, Szeged, 2018, 2100,-

Fotó: Ady Géza

Könyvek, önálló kötetek

1. Zsuzsi. (meseregény) Szekszárd. 1990, Babits Kiadó. 69 p.

2. Fénykép anyám kezében. (elbeszélések) Dunaújváros. 1992, Pantaleon Kulturális Egyesület. 104 p.

3. Tündérek éneke. (verses képeskönyv, Tényi Kata illusztrációival) Budapest. 1993, Budapesti Könyvkereskedelmi Kft. 8 p.

4. Szindbád ismét elindul. (elbeszélések) Székesfehérvár. 1994, Árgus Kiadó, Széphalom Könyvműhely. 134 p.

5. Tél. (kisregény) Budapest. 1994, Z - füzetek/58. 44 p.

6. Kövek ideje. (elbeszélések) Székesfehérvár. 1996, Árgus Kiadó, Széphalom Könyvműhely. 228 p.

7. Szivárványország. (meseregény, ill.: Tényi Kata) Miskolc. 1997, Felsőmagyarország Kiadó. 80 p.

8. Szivárványország. (ezoterikus történet, ill.: Tényi Kata ) Veszprém. 1998, Emil Coué Egyesület. 92 p.

9. Örökség. (elbeszélések) Budapest. 1999, Kortárs Kiadó. 178 p.

10. Titkok egy régi kertben. (meseregény) Dunaújváros. 2000, Dunatáj Kiadó. 117. p.; Pécs, 2006. Alexandra Kiadó. 120. p.

11. Törött tükör. (válogatott és új novellák) Budapest. 2002, Kortárs Kiadó. 276. p.

12. Dani és Veronika. (mesefüzet, ill.: Igor Lazin) Budapest. 2002, Kismama folyóirat melléklete. 23. p.

13. Szivárványország. (meseregény, ill.: Nagy Péter) Pécs. 2004, Alexandra Kiadó. 109 p.

14. Háborús történet. (regény) Pécs. 2005, Alexandra Kiadó. 164. p.

15. Tündérhajszál.(Mesék kicsiknek, nagyoknak) Pécs, 2007. Alexandra Kiadó.110. p.

16. Az igazi ajándék. (meseregény) Pécs, 2008. Alexandra Kiadó. 72.p.

17. Tükör (versek, Egresi Zsuzsa rajzaival) Dunaújváros, 2008. Tao-2001 Bt. 96. p.

18. Hamvadó idő (regény) Tiszatáj kiadó 2011.

19. Régi képek; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2015 (Tiszatáj könyvek)

20. Embermesék, tündérmesék; AJ Téka, Szeged, 2016

Gigantikus gépszörnyek között

Konti, azaz Kontár Csaba Attila újra jelentkezik. A https://www.boredpanda.com -on megosztott kiváló futurisztikus fotósorozata immáron 16 ezer látogató fölött jár, s most velünk is megosztotta.

Mint lapunknak elmondta, a figyelemfelhívás volt a célja.

- A cél csak az volt, hogy egy kicsit feltegyem a várost a fotózást szeretők, érdekes fotótémát keresők térképére. Valamint, hogy felhívjam a dunaújvárosiak figyelmét (az idelátogató, idejáró diákokét is) erre a nem hétköznapi szabadtéri kiállításra. Itt, a gyár melletti erdőben látható az 1950-es évek acélfeldolgozó és acélgyártó üzemeihez tartozó gépek kiállítása. Ezek a gépek hozzájárultak e terület iparosításához a mai napig működő üzemek korai életében. Bár a nyáron nehéz ezeket a hatalmas ipari szörnyeket megnézni, hiszen a természet beteljesíti önmagát, de télen zavartalanul fotózhatók. Az alábbi képek ajánlottak azoknak, akik érdeklődnek az orosz ipari technológiák iránt a múlt századból.

Dunaújvárosi képzőművészeti anzix

Dunaújváros képzőművészeti körkép egy magángyűjteményben címmel nyitotta meg Rohonczi ROHO István az Ordas galéria kiállítását 2018. május 24-én a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában. A megnyitón ROHO méltatása mellett Ordas István egyik kedvence és barátja: Dinnyés József daltulajdonos kedveskedett a megjelenteknek. A legendás zenész nem csak dalait hozta el, hanem esszenciaként egy kis életfilozófiát is csepegtetett a jelenlévőknek. Megfontolandó tanácsát Willy Fog után egyszerűen fogalmazta meg, nem állandóan a jövőt kell kergetnünk, hanem minden napnyugtakor hálásnak kell lennünk, hogy még egy nappal tovább lehettünk itt a Földön, az élet nevű csodának a részesei. Ordas István gyűjteménye is értelmezhető így, az élet, az élni akarás, a színek és maga a képzőművészet is hirdetheti az élet apró csodáit, az élet gyönyörét. A dunaújvárosi mecénás Cseh Tamás műve mellett (az énekes, dalszerző 77 festményt és metszetet jegyzett, ebből kettő Ordas István tulajdonában van – a szerk.) csupa dunaújvárosi, illetve sztálinvárosi művésztől válogatott.

A teljesség igénye nélkül: Birkás József, Borgó, Gáspár Aladár, Éri Jenő, Farkas Mihály, Feltóti Sándor, Kosztolányi György, Pálfalvi János, Pats József, és még sok más jelentős helyi alkotó műveit csodálhatjuk meg a színház aulájában egészen a nyár végéig.

A kiállítás megnyitóján a magángyűjtő életművészt megkérdeztem, mi alapján válogatott, a van-e kedvence? A válasz így hangzott:

- Nincsen kedvencem. Olyan ez, mint amikor az embernek van négy gyermeke, s mindegy, hogy abból kettő lízingelt, kettő saját – mondja mosolyogva – mindegyikben van aranyosság, kedvesség, némi rosszaság, mindegyiket egyformán szereti az ember. Ezek közül a képek közül nekem kettő volt a lakásomban, bár azok sem feltétlenül a kedvenceim. A színek, a hangulatok, stb. meghatározóak. Az otthonomban a könyvespolcok elfoglalják a falak kétharmadát, ezért csak pár képnek jut hely, jó itt látni ezeket a műveket. Ha az ember szétnéz, láthatja, hogy sokféle csoda van itt. Ezen a kiállításon nem csupán a saját ízlésemet igyekeztem megmutatni, hanem próbáltam a közízléshez közelálló képeket válogatni és a mai művészetet is megjeleníteni. Itt, talán nem látható giccs, de terveim között szerepel, hogy a giccset is bemutassam egy következő tárlat alkalmával.  A dunaújvárosi alkotók műveiből válogatott kiállítás szeptember elsejéig látható a színház aulájában. Érdemes betérni, mert számos különlegességben gyönyörködhetünk.

Ithaka, avagy egy womanizer vallomása

A hős megtépázva és idézőjelben

A fővárosi Katona József Színház mostanában egyre gyakrabban kerül a fókuszba. A liberálisnak tartott, együtt gondolkozó, együtt alkotó, szó szerint színházat újító művészeti társaság kilenc tagja (egy hérosz és nyolc nő – a butuska szinglitől az aggódó anyán keresztül a bölcs nejig) május 19-én mutatta be az Ithaka című homéroszi átiratot, amelyet Závada Péter és Szabó-Székely Ármin álmodott „istentelenül” maivá és emberivé. Legalábbis a szöveg tekintetében. Székely Kriszta pedig rendezőként igyekezett megtépázni egy közismert hőst, a mai macsót, az elmúlt évszázadok férfiideálját, archetípusát: Odüsszeuszt. Az évadban a társulat tizenegy premiert tervezett, ezek közül az Ithaka az egyik. Számunkra külön öröm, hogy a darab főszerepét a dunaújvárosi származású Nagy Ervin kapta. Annak is örültünk, hogy ebben a revüszerű műben a mi macsónk göndör fürtjei ellenére végre nem rendíthetetlen, nem tévedhetetlen, hanem esendő, bosszúálló, alantas, nagyképű és beképzelt, szóval ez a félisten mai és emberi. A „Hős” megtépázva és idézőjelben ér haza, hosszú évek után, miután az összes lehetséges szigetet, ami útjába került, vagy csak kis kitérőt sejtetett, fel és meg (d)…ta. Ha létezik mai és modern darab, akkor ez az. A középiskolák padjában Homéroszt és a görög drámákat ízlelő diákoknak egyenesen kötelező, miként az útjukat kereső, kvázi bolyongó lelkeknek is. Szerelmi csalódás, válás, lélekgyilkosság előtt és után, tehát sorsfordító utakat járva, számtalan olvasata lehet eme epés epikának. Az egyik örökérvényűt megfogalmazva Antikleia bemondja a tutit: Odüsszeusz! Ne bízz a nőkben! Mert köztudott, hogy bármely(?) nő barlangjának tágas öle képes a kiválóságok kiválóságának, a héroszok héroszának, a férfiideálnak, az apának, a férjnek, a felfedezőnek és – pszt! – a filozófusnak, stb. eszét venni, hiába három evezősoros hadigálya a szíve, még ha az önálló műveletekre is képes. Kiváló és futurisztikus világítás- és hangtechnikai mellett, a lecsupaszított, ámde pazarul egyszerű díszleteken túl, szenzációs színészi játék(ok)kal (Mészáros Blanka, Nagy Ervin, Rezes Judit, Jordán Adél, Rujder Vivien, Bodnár Erika) látható a legismertebb bolyongástörténet. A formabontó zenei világért pedig köszönet Matisz Flóra Lilinek, no és a tenorként debütáló Nagy Ervinnek és a Veled maradok (Balaton), valamint a Mocskos idők (Európa Kiadó) feldolgozások előadásáért Jordán Adélnak. S ne feledjük soha, a történelemben olykor előfordul, hogy a távozni akarót, nem lehet már tatkötelekkel kötni a parthoz, mert: „Hiába étel, ital, nő: a haza az első!”

MTI-fotó: Szigetváry Zsolt

Fotók: Horváth Judit

Következő előadások:

2018. május 24. csütörtök
2018. június 5. kedd
2018. június 7. csütörtök
2018. június 8. péntek
2018. június 18. hétfő
2018. június 21. csütörtök

Szerkesztőségi meglepetés - a költészet napja alkalmából

Szóládi Zoltán tollából, anno 1997 és 2000 között

ADY ENDRE

DADAISTA SZERELMI SZONETT

HÁROM LEÁNYOK

SZÉKFOGLALÓ HITVALLÁS

NÉGY ÉVSZAK - A FALKA (táncjáték)

Táncjáték - 10 éves kortól - 60 perc

Hogy miért is szeretem a táncjátékokat? Nos, ennek több oka is van. Egyrészt, mert sohasem tudtam igazán úgy bánni a mozdulataimmal, ahogyan azt szerettem volna, illetve, ha mégis táncra perdültem, abban utólag belátható, nem volt sok köszönet. Aztán azért is szeretem, mert hangok nélkül is pontosan kifejezhetünk zenével és tánccal mindenféle érzést. Sőt, a mozdulatok és a zene minden egyes apró taktusa, minden árnyalata halálpontosan hat, egy ütemre rezdül a lélek. S, ha mindezt fény és arcjátékkal is erősítjük, a hatás döbbenetes lesz. Miként a Négy évszak – A falka című két felvonásos táncjátékban is.

A Bartók Táncszínházának fiatal táncosait is szeretem. Pont azért, mert amihez nyúlnak, az garantáltan jó lesz. Mit jó, kiváló! Öröm nézni, ahogyan minden mozdulat ül, minden a helyére kerül. Kidolgozott az összes elem. Munkáikból profizmus árad. Megfeszített és olykor kegyetlen tempót diktálnak. Önmaguknak, önmagukkal szemben is meg akarnak felelni - maximalisták. Talán ez teszi a produkciójukat emlékezetessé, olykor feledhetetlenné (lásd Carmen). Az is nagyszerű, hogy a csapat valóban együtt dolgozik, együttműködik. Táncosaik sorra mutatkoznak be rendezőként, koreográfusként, s bevállalható, hogy eme kalandozásaik örömszámba mennek. Vári Bertalan munkásságának lenyomata tagadhatatlanul érződik Hernicz Albert, de Kovács Dénes koreográfiáin is, ami nem baj, sőt…

Képek forrás: www.bartokszinhaz.hu

A négy évszak játékosan kísér végig az élet folyamán. Pontosabban az elején még játékosan, vidáman tárja elénk a születés csodáját, aztán ahogyan múlik az idő, oly fájdalmasan sűrűsödnek az évek szépséges és néha fájdalmas percekké. Örömteli, hogy Antonio Vivaldi műve eredeti hangzásban szólal meg, mellé társul a táncszínház regnálása óta megszokott formabontó megfogalmazás. Nem lepődünk meg semmin. Bár, az első mozdulatoknál még átvillant az agyamon; sok, kísérteties mozdulat ismétlődik, jaj, nehogy sablonossá váljék… de aztán gyorsul az ütem, pörög az élet, izzad a táncos. A szemnek felüdülés a vonósok hangjára látott néptánc-elemekkel kísért udvarlás, kacérkodás és az intimitásba fulladó gyönyör. A végjáték sem kevésbé látványos és hatásos. Szinte tapintani lehet az elmúlás keserűségét, amikor képkeretbe feszül az élet.

Néhány perc szünet után aztán egy merőben más élménnyel lehetünk gazdagabbak. Mármint életkor és megélt kor alapján. A szünet után a kritika elején megfogalmazottak hatványozottan érvényesülnek. Az idősebbekben a nácizmus, a szocializmus világa tolakodhat elő, míg a szabadabban gondolkodókban napjaink, illetve a vélt és/vagy félt jövő. A „táncszínházi formanyelv” segítségével Vári Bertalan lenyűgözően hívja elő, kelti életre azt a metamorfózist, amely minden diktatúra sajátja. Legyen szó a legkisebb zárt közösségekről – akár egy iskolai közösségről, akár nagyobb – országos méretű csoportokról. Tovább nem is folytatom. A hatalom kialakulása, tombolása, a rettegés, a félelem, az elfojtás és a terror tökéletes módon manifesztálódik az előadás során. A hatalom fél, a hatalom ideges, a hatalom (is) retteg, mert elkerülhetetlen a bukás, csak idő kérdése, ki/mi veri az első szöget az éppen aktuális rendszer koporsójába, amit a színpadon (kínpadon?), sajnos, már nem láthatunk, ezt a problematikát nyitva hagyja előttünk a rendező-koreográfus, talán nem is véletlenül. Elképesztően dinamikus darab, elképesztő mondanivalóval, elképesztően mai. Sajnos.

NÉGY ÉVSZAK – A FALKA / táncjáték

Rendező-koreográfus: Hernicz Albert és Vári Bertalan

Szereplők: Dunaveczki Éva / Hahn Jusztina / Hernicz Albert / Jaklics Liliána / Kovács Dénes / Perger Balázs / Plesovszki Petra / Bánházy Eszter / Simon Gergő / Széchenyi Krisztián / Zolja Adél

http://bartokszinhaz.hu/esemeny/negy-evszak-a-falka-tancjatek/2018-02-10/

Barna József művei

Az életmentő vörösbor

VILLANÁSOK AZ ÉLETEMBŐL

  I. Villanás - Így érkeztem

  II. Villanás - SZÁLL. RAK. Melós nyelven az 1000-es barakk

  III.Villanás - 1956.

  IV. Villanás - „Mint a mókus fent a fán.”

Farkas Virág Csilla (FaVi) fotói

Farkas Virág Csilla, vagy egyszerűen csak: FaVi. Fotói csak kiindulópontok, alapok egy nagy játékban. Világa néhol szürreális és fantasztikus. Az ifjú művésznőről az Arcél rovatunkban olvashat bővebben.

Indul a koncertszezon!

Bár még a tél a kapualjban toporog, máris jobbnál jobb koncertekre invitáljuk Olvasóinkat, mintegy tavaszt varázsolva lelkeinkbe. Mert, mint tudjuk, a zene, az kell! A jövő héten, egészen pontosan február 10-én, szombaton, a Blahalouisiana zenekar koncertjével ugyanis elindul a 2018-as évad. A Galéria Jazz Klub az idén is színvonalas koncertekkel igyekszik kiszolgálni lelkes közönségét. A programok pedig önmagukért beszélnek, azt gondolom, mindenki megtalálhatja kedvenceit az előadók között. Ráadásul a jegyek sem kerülnek horribilis összegbe, csak arra kell figyelni, hogy időben kapcsoljunk, mert a hely nagysága határt szab a résztvevők számának. A koncertek imádóinak és a törzsközönség számára azonban jó hírrel szolgálhatunk, ugyanis ebben a küllemben ez lesz az utolsó évad, hiszen szeptembertől teljesen megszépül, átépül a klub helyszíne is. A nagy mozi felújítás során a mostani nagy projekt oldalfal helyére üvegfal kerül, az u-alak is teljesen átalakul, nagyobb teret kapunk ezáltal. A pontos részletekkel még a későbbiekben jövünk, addig is tessék előkészíteni a pénztárcát és igyekezni, mert gyorsan fogynak a belépőjegyek, amelyek elővételben is megválthatók!

Az idei első széria programkínálata:

Filmkritika symor tollából

Már nem egészen Magnum

Sokan sokféleképpen szerezhetünk jó, vagy rossz benyomást egy színészről, ha az hosszú szakmai pályát fut be. Tom Selleck esetében ez a benyomás általában egy figurához köthető és ez Thomas Magnum szerepe. Így működik az agyunk, a leghangsúlyosabb és leghosszabban eljátszott szerepet veszi előre az emlékezetünk. Ez viszont egyre több embernél változóban van, mert Selleck mostanság, kései karrierje során valami újat, komolyabbat tett le az asztalra, egy jobb regényíró és a CBS lassan sorozattá bővülő Jesse Stone-filmjei révén is, immár több mint Magnum.

Anélkül, hogy pályaívét vetném karakterszámba, Selleck hosszú karrierje során nemesedett alkalmassá Jesse Stone szerepének eljátszására, és vált méltóvá pár sorra új film-sorozatszerepe, milliós nézőszámot produkáló sikere okán. Tehát ki is az a Jesse Stone? – azoknak, akik nem, vagy keveset hallottak róla. Elsősorban egy műfajikon, a jelenkori amerikai krimiirodalom jeles képviselőjének, Robert S. Parkernek a regényhőse. Jesse Stone egykori Los Angeles-i gyilkossági nyomozó házassága mélypontra jutása után hátrahagyja otthonát és a csendes New England-i kisváros, Paradise rendőrfőnöke lesz a Csendes-óceán partján. Eleinte nehezen állapodik meg az életét és karrierjét is megmentő új környezetben, ahol hétköznapjait leginkább az itallal, kutyájával és alkalmi barátnőivel osztja meg. Stone idővel persze megbékél helyzetével, kivívva kisvárosi kollégái tiszteletét, amikor Paradise nyugalmát egy-egy nyomasztó bűntény szakítja meg és a nyomozás során nagy hasznát veszik tapasztalt állhatatosságának. Parker írói erénye a miliőábrázolás, amivel feledhetetlenné teszi alakjait, szinte maradéktalanul megjelenik Jesse Stone-könyvei feldolgozásánál. Mindezt pedig Tom Sellecknek köszönheti, aki regényei nagy rajongójaként, mint executive producer Robert Harmonnal (a Hallmark rendező-producer atyaúristenével) összefogva őrizte meg az eredeti történetek hangulatát. Az első és egyedülinek szánt Gyilkos húzások, vagyis Stone Cold (voltaképpen a negyedik regény) átdolgozásának váratlanul nagy népszerűsége késztette az eredeti alkotókat Jesse eseteinek filmes folytatására, maga Parker pedig munkája leghűségesebb képernyőverziójának tartja a megszülető, 90 perces produkciókat.

Mindeddig 5 CBS-filmben az említett Stone Cold-ban (2005), a Night Passage (2006), Death in Paradise (2006), Sea Change (2007) és Thin Ice-ban (2009) kellett Jesse Stone-nak ráébrednie, hogy a hidegen sima víztükrű, partmenti kisváros több rideg bűnt leplez nyugodt felszíne alatt, mint számítani lehetne rá – és ez a kertvárosi sztereotípia a Stone-produkcióknál kiválóan működik. A Jesse Stone-filmek lassú lefolyásuk, idősebb közönségkeresésük ellenére egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Az ötödik tévéfilmes epizód a Thin Ice rekordnézettséget hozott, amikor 15,2 millió néző választotta szórakozásul. Mi lehet a siker titka? Jesse Stone váratlan sikere abban is állhat az amerikai közönségénél, hogy a filmek főszereplője védjegyszerű típushibákkal és erényekkel van felruházva. A karakter kellékei a jó amerikai nemes tulajdonságait egyesítik magukban, ahogy azt elképzeljük: a baseball sapka, farmer, kékszín ing, egy 45-ös Springfield Operator (a Colt pisztoly modernkori utódja a terepjárós seriffek fegyverviselő országában) a csípőn és a scotch csilingelően jeges pohara, mely már gyengeségként árnyalja az egyébként makulátlan Stone jellemét.

Ezek alapján azt hinnénk, konzervatív filmsorozatról van szó, nem lehet viszont ilyen egyszerűen, ítéletszerűen elintézni. Annál sokkal valódibb kikapcsolódást nyújtanak a Stone-filmek, mivel jól esik elnézni lassabb építkezésüket, mellyel időt hagynak szereplőik bemutatására, élményszerű dialógusaikra és az azokat előadó színészek mindvégig hálás játékára, egészen a kellemesen ésszerű végkifejletig. A régi időket idéző történetvezetést (tehát van eleje, közepe és vége) csak néhány modern jellemvonás gazdagítja, persze jóval csendesebb keretek között. Ilyen, amikor igényeiket nyíltan felvállaló, csinos nők (Mimi Rogers, Leslie Hope – 24) csillapítják Stone belefáradását a világ szomorú és erőszakosabb dolgaiba.

Nagy érdeme még a tévéfilmeknek a színészek között kialakuló kohézió. A mellékszereplők kiváló rutinnal, nem egy esetben nagy ívű színészi múlttal (William Devane, Kathy Baker, Viola Davis) állnak hozzá feladatukhoz és testesítik meg a Stone-univerzum alakjait. Végül pedig itt van Jesse Stone címszerepében maga Tom Selleck, aki nélkül semmi sem lenne ugyanaz. Selleck-et régi ismerősként üdvözöljük a főszerepben, ahogy óriási gravitációja hatása alá kerülünk. Szilárd kiállása nélkül egyenesen hiteltelenné válna az erős igazságérzettel bíró rendőr szerepe, aki mindent saját tempója szerint old meg. A megöregedett, de kiváló formában lévő Selleck esetében tanúja lehetünk mennyire markánsak karakterteremtő színészi képességei. Nem lehet nem elismerni, és nincs olyan, aki így utána tudná csinálni, ezért is készül vele változatlanul a könyvsorozat immár hatodik tévéfilmre adaptált része No Remorse (2009) címmel.

Nem szokásom osztályozni sem a sorozatokat, sem az önálló produkciókat – a Jesse Stone-filmek esetében mindkettőről beszélhetünk –, de a gyengébb pillanatok ellenére Stone átlag 8/10-et érdemel az eddig bemutatott öt rész alapján. Mindent együttvéve nagyon jó érzés megnézni a számos kihalófélben lévő jellemvonást birtokló főszereplő old school krimijeit.

Barna József művei

Haikuk

VILLANÁSOK AZ ÉLETEMBŐL

Örömfotós nagypapa, a lusta festő

A fényképezőjével is értéket közvetít

Tanító bácsi, férj, apuka, kétszeres nagypapa és fotós – ízig-vérig. Lukács Jánost nehéz lenne beskatulyázni, de szerencsére nem is kell. Vallja, hogy Dunaújváros szép, szerethető és élhető település, csak meg kell találni az értékeit, fel kell fedezni szépségeit. S mindezt az itt lakóknak, az itt élőknek, mert tőlük, miattuk lesz az, ami.

- Nem tanultam soha fotózni, és nem is fogok. Meggyőződésem, hogy a látásmód a fontos, az nem tanítható, de a technikai tudás igen. Ezt tanítom a gyermekeknek is fotószakkörön. Nem azzal töltjük az időt, hogy mit hogyan állíthatunk be, hanem a látványra, a különlegesre, az egyedire figyelünk. A szakköri órán is megkötöm a kezüket, mert a mai digitális gépekkel csak 15 képet lőhetnek el, egy-egy érdekes témát keresve ez hatalmas odafigyelést követel. Szerencsémre azonban folyamatosan voltak körülöttem profi fotósok, akiktől jó tanácsokat kaptam. Mondják, hogy a fotózás a lusta festők eszköze. Ez is igaz – meséli mosolyogva, majd még sokáig beszélgetünk, de ez már egy másik cikk témája lesz.

Szóládi Zoltán

Kálnay Adél: Bordal

Mondom néked, ha iszol, soha ne a pohár fenekére nézz,
hanem nézz át poharad olajfényű falán,
át a sárgálló nedűn,s meglátod a csodát,
a valóság ezernyi ruhája közül
talán a legszebb mutatja meg magát.
Nosza hát, barátom, sárga terítőt az asztalra gyorsan,
ihol a kecskelábú szék, vedd elő kedvenc költőd kötetét,
mert az alkony közelg, s nincs mire várni tovább,
töltsön el minket a rezeda és a kesernyés diólevél
illata, s hozz fel pincédből pár poros palackot, jóféle
rizlinget, Szent-György hegyit, s tölts poharainkba gyorsan,
aztán keringessük a bort, s tartsuk a hanyatló nap felé,
lássuk meg benne a titkot, mit oly régóta keresünk.
Mert mondom néked, ha iszol, soha ne a pohár fenekére nézz,
hanem nézz át poharad olajfényű falán,
át a sárgálló nedűn,s meglátod a csodát,
a valóság ezernyi ruhája közül
talán a legszebb mutatja meg magát.

 
Szeretettel ajánlom ezt a dalt a Szarka családnak!
Kelt: 2012. december 31-én, Hegymagason

Gelencsér Zsolt fotói

A héten Gelencsér Zsolt képeiből nyújtunk ízelítőt. A fiatal (1981-ben született) amatőr fotós, saját bevallása szerint imád a természetben sétálva képeket készíteni, megörökíteni annak páratlan szépségét. Bár, mint mondja, nem ért a fotózáshoz, mindent, amit tud, autodidakta módon tanult. Nézte a híres fotográfusok munkáit és megpróbálta kitalálni, utána olvasni, hogyan is készülhettek. Nagyjából öt-hat éve kezdett képeket készíteni, leginkább önmaga kedvére, egyfajta kikapcsolódásként. Zsolt amolyan magányos farkas, nem tagja semmilyen klubnak, vagy körnek sem. A fotózás mellett dolgozik, a Hankook Tire munkavállalója és munka mellett elektrotechnikusnak tanul.

Prágai Panoráma

A Panoráma Fotó Egyesület kiállítása a könyvtárban

A Panoráma Fotó Egyesület és a József Attila Könyvtár szeretettel meghívja Önt és kedves családját a Prágai Panoráma című kiállítására. A fotók a József Attila Könyvtárban 2018. január 31-ig megtekinthetőek. A képek alkotói: D.-né Horváth Aranka, Boldog József, Kontár Csaba Attila, Kovács Krisztián, Pálfi László.

Lukács János fotói

Barna József versei

Dunaújváros

December hatodika (Naplórészlet)

November

A hét haikui

Nem félek

Csontig csupaszított...

Szeretlek, Hazám!

In Memoriam Pálfalvi János (Kőtáblás töredék)

Istár dícsérete (Kőtáblás töredék)

Régi kép

MIKROKOZMOSZ

A gyermekkorunkba varázsol vissza

2017. október 6-tól látható a Bartók Kamaraszínház stúdiótermében a Mikrokozmosz című gyermekelőadás. A rendező Csadi Zoltánt régóta foglalkoztatta, hogy egy gyermekeknek, a gyermekek lelkivilágáról szóló darabot állítson színpadra - nem csak gyermekeknek. Sikerült. A sok zenével, táncos elemekkel átszőtt darab a felnőtteket is képes rabul ejteni. A Cári Tibor által újragondolt Bartók művek (Gyermekdalok és Mikrokozmosz) üdítően támasztják alá a színészek professzionális játékát. A megszülető és szemünk előtt felcseperedő Tőkés Nikoletta mesterjátéka újra ízelítőt ad tehetségéből.  Siménfalvy Ágota - az Operaház vendégművésze - olyan természetességgel lép színre, mintha mindig is itt játszott volna. Kiss Attila és Gasparik Gábor pedig hozza a kötelező, tőlük elvárható színvonalat, ami korántsem kis teljesítmény, hiszen nem csak a mozgásos feladatokat kell megoldaniuk, miközben folyamatosan verseket mondanak, hanem gyakran általuk elevenedik meg a díszlet is. A díszlet, amely amellett, hogy ismét minimális költségvetésből készült el, még ötletes és látványos is, különösen az árnyjátékok. Mikrokozmosz, mindannyiunk közös élményeivel a gyermekkorunkba varázsol bennünket, s újra kinyílik egy mesevilág előttünk.

Ajánló a színház honlapjáról:

Mikrokozmosz

Zenével, tánccal, lírával az életről gyerekeknek és szüleiknek. Van kezem, lábam. Van hangom, tudok beszélni. Én én vagyok, te pedig te vagy. De ki is vagyok én? És ki vagy te? Milyenek a fiúk? És milyenek a lányok? A fiúk mindig rosszak, a lányok mindig jók? És miért ilyenek vagy olyanok? És milyen az, ha kistestvérünk lesz? Mi lesz anyu szeretetével? Elveszi, és a kistestvérnek adja? Vagy megsokszorozza és csak több lesz belőle? De szeretem én azt a másikat? És milyen az, ha nyaralunk vagy kirán­du­lunk? Rengeteg kérdés, de hol van rá a válasz? Előadásunkban Bartók Béla Gyermekdalok és Mikrokozmosz című műveinek újragondolt részleteivel, valamint kortárs költők gyerekverseivel keressük a kérdésekre a lehetséges válaszokat, ismerkedünk a világgal és kicsit önmagunkkal. 

Szereplők: Tőkés Nikoletta, Siménfalvy Ágota, Kiss Attila, Gasparik Gábor.

Zene: Cári Tibor 

Koreográfus: Baczó Tünde

Dramaturg: Balassa Eszter

Szóládi Zoltán

Kontár Csaba fotói 2.

Kontár Csaba fotói 1.

Kálnay Adél versei